Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint

A MESSIÁS MEGJELENÉSÉNEK IDEJE.

681

azaz egyéb jelzők nélkül; vagy pláne nem kódes kodasím- nak (»szentek Szentének«). S bár igaz az is, hogy a zsidók több királyukat, papjukat és főpapjukat megölték, ami két- ségkívül kihívta Isten büntető haragját, mégis e gyilkossá- gok egyikét sem követé az a borzasztó isteni büntetés, az az iszonyú katasztrófa, melyet Dániel megjövendölt. De minden egyébtől eltekintve, minthogy az a mű, melyet Dániel e jóslatának Fölkentje véghez viendő vala, isteni, és isteniek annak okozatai, eredményei is, amik pedig sem Cyrustól, sem más halandótól nem várhatók, e jóslat csak a Messiás-Megváltóra vonatkozhatik, ez pedig nem más, mint —· a názáreti Jézus Krisztus, mert ő az a Dániel által megjö- vendölt időben a zsidóknál föllépett kimagasló s egyedül álló történeti személy, kire e jövendölés tökéletesen ráillikJ 0 az és senki más, akiben megpecsételtettek a látomás és jövendölés, azaz akiben születésétől haláláig, feltámadásától mennybemeneteléig csodálatos pontossággal beteljesedett mind, amit felőle a többi próféták ajkai megjövendöltek ,· ő, az Istenember az, aki kiengesztelvén az emberiség bűneit, kibókíté azt Atyjával, Istenével; ő az, aki meghozta az örök igazságot s megszűnteié a régi áldozatokat; ő az, ki e jóslatban megjelölt időben sokakkal megkötötte a szővetsé- get, az evengólium új szövetségét; ő az az isteni Fölkent, akit a zsidó nép elvetvén megölt, amiért aztán a hajdani Jeruzsálem és temploma örökre elpusztult, az elvakult s megátalkodott messiás-gyilkos Izrael pedig mint nép elvet- tetett, amit Jézus maga is sírva megjövendölt.2

*

helyekből: Zsolt. 45, (44) 8 ; Izai. 61, 1. v. ö. Luk. 4, 18 ; és a Krisztus- korabeli zsidók nyelvszokásából v. ö. Máté 2, 4; 16, 16 ; 22, 42; 24, 5. 23 ; 26, 63. 68 ; Márk 15, 32 ; Luk. 2, 11; 3,15 ; 23, 2 ; János 1, 20. 25; 3, 28; 4, 25. 29; 7, 26'; 9, 22; 10, 24; 12, 34; Ap. csel. 4, 26. 27. stb. Es valószínű, hogy Dániel jóslatában épen ezért maradt el a »Messiás« szó előtt a névelő, mert az már akkor tulajdonnévként használtatott.

1 Lásd különben Knabenbauer id. komment. 262—266. old.

2 Lukács 19, 42—44. és 21, 24.