Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

626

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

Pokorny eihlített könyve régóta hiányzik a vallástanárok kezeiből. Hézagpótló munka, mely méltán megérdemli az elismerést. Oly könyv ez, melynek egy vallástanár kezéből sem szabad hiányoznia; oly könyv, melynek minden pap- nevelő intézetben a pastoralis mellé mint tankönyvet kell alkalmazni. A szerző nagy feladatot oldott meg, megoldása pedig dicséretes.

Vegyük szemügyre Pokorny művét. Ami a kiállítást illeti, igen tetszetős, olvasható betűk és teljesen ment a sajtóhibáktól. Nyelvezete magyaros, világos és szabatos. Művét három fejezetre osztja: 1. a vallástanitás anyaga; 2. vallástanítás módszere; 3. a vallásgyakorlatok. Függelék. 1. A vallástanítás anyaga. Jelen fejezetben érdemlegesen tárgyalja a vallástanítás anyagát. Részletesen szól a káté-, biblia-, egyháztörténet-, szertartás-, ágazatos hittan-, erkölcs- tan-, apológiáról. Igen helyesen az egész tanításnak alap- jául a katekizmust veszi »Mit használnak a legalaposabb bibliai ismeretek, mint a legteljesebb jártasság az egyház- történelemben vagy a szertartások elsorolásában, ha a tanuló nem tudja a hit alapigazságait és az erkölcsi élet főelveit ? Mit ér a tudományos vitatkozás Mózes könyveinek épen maradásáról, ha az ifjú nem tudja a 10 parancsolatot ? Hogyan védelmezzük a hitet, hogyan cáfolgathatjuk az ellenkező felfogásokat, ha magának a hitnek tanítását nem ismerjük?« Körülhatárolja a középiskolai vallástanítás tárgy- csoportjait. Nagy figyelmet érdemel »Kapcsolat egyél tár- yyakkal« című fejezete. Oly gonddal és nagy tudománynyal, széles kürű olvasottsággal és nagy életbölcsességgel van megírva, hogy ezen fejezet maga megérdemli a legteljesebb elismerést, a legnagyobb fokú dicséretet. Külön fejezetben ismerteti a külföldi vallástanítást. Részletesen tárgyalja a hazai vallástanítás újjászervezését. A második fejezetben a vallástanítás módszeréről szól. »A tanulókkal való bánásmód« című fejezet nagy pedagógiai tudásról tesz tanúbizonyságot. Igen szépen fejtegeti a módszeres tanítást általában. A val- lástanítás egyes tárgyainak kezelését a legnagyobb részletes- ·seggel és ügyességgel tárgyalja. A harmadik fejezetben a