Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

619

hogy uralkodott rajta a rendkívülihez való vonzódás és Istennek természet fölötti közreműködésén való öröm. G-yer- meki és hitben örvendező szelleme kritikai kutatás nélkül szívesen menekült a csodákhoz . . . Ez az idő nagy, kivá- lóan éleseszű hittudósokat, bölcselőket és kanonistákat szült; de épen nálok föltűnő módon jelentkezik a történeti érzék- nek és tények kritikájának hiánya. Eszükbe sem jut, hogy a hagyományok öröklött kincsén, vagy akár az újabban történt csodák elbeszélésein rostáljanak; sőt rendesen azon buzgólkodnak, hogy a legkeptelenebb dolgoknak is helyet biztosítsanak rendszerükben, anélkül, hogy a tárgyilagos alapokat kutatnák. íme egyetlen példa sok helyett: »Midőn valakinek látomása volt, hogy egy pápa elkárhozott, de egy élőnek állhatatos imádságára a pokolból kiszabadult, az akkori legkitűnőbb hittudósok a legfinomabb magyará- zatokat adták, hogyan lehet ezt összeegyeztetni az egyház- nak tanával, amely szerint nincs szabadulás a pokolból. Azonban egyikök sem jut arra a gondolatra, hogy magát a »történeti tényt« tagadja s csak egy talán hisztérikus személy agyának tulajdonítsa.« Különben ezzel az esettel behatóan foglalkozott nehány év előtt a »Magyar Sion«-ban Guzvenits Vilmos. Már pedig ami szerzőnk számtalan pél- dájának legnagyobb részét épen ebből a történeti kritika nélkül szűködő középkorból vette.

Félreértés elkerülése végett ismét megjegyezzük, hogy nem foglalunk állást a természetfölötti ellen, még az érzékel- hető s rendkívüli természet fölötti jelenségek, tehát a csoda ellen sem. Csak kritikát, és pedig minden ilyen esetben alapos és józan történeti kritikát kívánunk. Még legelfogad- hatóbbak volnának a szentté avatási pörökben hivatalból kiszemelt és kellően megvilágított csodák, de itt sem sza- bad feledni, hogy ezek mögött sem áll az egyháznak csal- hatatlan tekintélye. Annál kevésbbó szabad ezt a tekintélyt hangsúlyozni, vagy hallgatagon föltételezni a kanonizált szentek összes csodáinál és írott műveinél.1 Lehetnek eset1 XIV. Benedek sz. Katalin és sz. Brigitta látomásairól írja : »Bár e kinyilatkoztatások közöl több jóváhagyatott, még sem kell