Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

616

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

kiadás számos csodálatos eseményét mellőzte, kivált sok olasz eredetüt.

De ennek dacára azt kell mondanunk, hogy a mü ellen emelt kifogások nagyjában ma is joggal emelhetők. A nélkül, hogy felednők e könyvnek szép részleteit, kellemetlenül érint, hogy a szerző nem igen latolgatja az egyes theolo- giai vitákban a pro et contra bizonyítékokat, hanem már eleve a szigoriibb nézet mellett foglal állást. így például az, a mit a választottak csekély számáról mond, egyáltalán nem meggyőző s az ide vágó régibb és újabb irodalomnak nagyon hiányos ismeretéről és méltatásáról tesz tanúságot. Értjük, hogy a hitszónok kezében, aminek magát az író a bevezetésben vallja, az ilyen felfogás éles kard lehet, de nem szabad felednünk, hogy ez a kard kétélű és Istennek igazságosságát túlságosan előtérbe állítja az ő szeretetének rovására. S a végelemzésben ez a kérdés mindenesetre egyike azoknak, melyekre a kinyilatkoztatás époly kevéssé ad határozott feleletet, mint a halál és ítélet idejére.

Még inkább kifogásolható azonban a magánlcinyüat- koztatásoknak lépten-nyomon való érvényesítése. Maga a tridenti zsinat szükségesnek látta, hogy e tekintetben épen a tisztító tűz fejtegetésénél óvja az írókat és a papokat a hiszékenységtől. »Apud rudem vero plebem difficiliores ac subtiliores quaestiones, quaeque ad aedificationem non faciunt, et ex quibus plerumque fit nulla pietatis accessio, a popularibus concionibus secludantur. Incerta item et quae spe- cie falsi laborant, proponi non permittant. Ea vero, quae ad curiositatem quamdam aut superstitionem spectant, vel turpe lucrum sapiunt, tamquam scandala et fidelium oifendicula prohibeant.« (Sessio XXV. Decr. de Purgatorio.)

Ha tehát valahol, ezen a helyen mindenesetre nagyon helyén van a történeti kritika. Az író történeti kritikája pedig csak abban állott, hogy példáit a kanonizált szentek életéből és irataiból akarta venni. Genuai sz. Katalin, Pazzi sz. Magdolna, sz. Teréz, Alacoque M. Margit lap-lap mellett szerepelnek. De az író még ezen elve mellett sem tartott ki, mert Ágnes anya, az Oltáriszentségről nevezett Franciska