Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Haiczl Kálmán: Felfüggesztés ex informata conscientia
FELFÜGGESZTÉS EX INFORMATA CONSCIENTIA. 557 úgyszintén a bizonyítékokat és tanúvallomásokat sem. Épen ebben nyilvánul a trienti zsinat által a püspökök- nek adott hatalom fontossága, hogy quomodolibet, etiam extrajudicialiter járhat el,1 bár a Congr. de Propag. Fide Instructiójának e mondata: »Partes alioquin pastoralis sol- lieitudinis et charitatis eorundem erunt, ut si istiusmodi poenam suspenso manifestare censuerint ipsa ex paternis, quas interponent, monitionibus, nedum ad expiationem culpae verum etiam ad emendationem delinquentis, et ad occasionem peccandi eliminandam inserviat« célravezetőbb- nek találja a bűntény közlését. IV. Hatása és tartama. A Quum honestius fejezet által a püspökre ruházott rendkívüli hatalom pusztán a rendek megtagadására és a már felvett rend és hivatal alóli sus- pensióra vonatkozik. A püspök tehát ex informata con- scientia sem excommunicatiót, sem interdictumot ki nem mondhat, sem a papot exercitiumokra kolostorba nem küldheti.1 2 Vita tárgyát képezte a kánonjogászok közt, vájjon a püspöki hatalom kiterjed-e a javadalom alóli felfüggesztésre is ? E kérdés is azonban ma már eldöntöttnek tekinthető. A kérdéses fejezet ugyanis világosan szól: »ab ordinibus seu gradibus vel dignitatibus ecclesiasticis,« mely fogalmak alá a beneficium nem sorozható. A suspensio ab officio et beneficio a jogban, de magában a trienti zsinat határoza- taiban oly gyakran előfordul, hogy ha a zsinati atyák azt az ex informata conscientia suspensiora is vonatkoztatták volna, bizonyára ki nem hagyják. Annyival inkább, mert alább a 6. fejezetben a suspensio ab ordinibus, ab officio et beneficio külön megemlítve is szerepel. Máskülönben is a 1 Bouix írja: In causa Vercellensi (21. Mart. 1643.) ita fuit decisum: Sacra Congregatio respondit .... ordinarium, si suspendat aliquem vigore capitis primi sessionis XIV. de Ref. non teneri exprimere delictum seu causam suspensionis pPsl reo, sed tantum Sedi Apostolicae, ad quam reus recursum habuerit (in libro 17. decre- torum fol. 169.) De judic. 320. 1. 2 Bouix 341. 1. Molitor 227.
