Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi
JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. 49 egymásra fektetett lábakkal, de ezek egyike sem régibb a középkornál, holott a VI. századból fönnmaradt Codex Sy- riacus a firenzei Laurenti-könyvtárban egymás mellé fekte- tett lábakkal ábrázolja a fölfeszített Üdvözítőt. G־ori említ két feszületet az Y. századból, mely szinten ily ábrázolást mutat; Monzában (Olaszország) a sz. János-templom kincs- tárában van egy ereklyetartó, állítólag a VI. századból, hasonlókópen négy szöggel; a római San-Clemente sírbolt- jában egy falfestményre akadtak, mely a legrégibb képes ábrázolás Rómában a keresztény időszakból, és ezen is Krisztus Urunk lábai egymás mellé vannak szögezve. A jelen század derekán Rómában, a Santa-Anastasia templom közelében, a római császárok egykori palotájának nyugati szárnyában egy szobának két falát épen sikerült a romoktól megtisztítani; e két falon épen olyan festmé- nyékét s fölirásokat láthatni, mint a pompejii házak ben- sejében; az egyik ábrázolás azonban elüt tőlük, nem a festés módjára, mely teljesen azonos, de a kép által, melyet mutat. Egy T alakú kereszten függ egy emberi test vad szamár- fejjel, testét »interula« s egy tunika födi; jobbról e fölirás olvasható: ΑΑΕΞΑΜΕΝΟ- 2ΕΒΕΎΕ ΤΟΝ ΘΕΟΝ, — Alexamenos imádja Istenét (ρέβετε e helyett: σέβεται.) Apó- gányok azzal vádolták a keresztényeket az első két század- bán, hogy szamárfejet imádnak; erről Tertullián 128-ban elsőnek emlékezik meg, de a III. században már nincs szó róla. És Grarucci Rossi s mások kimutatták, hogy a császári palota e része Hadrian korából való, és a két falon olvas- ható G-ordianus szó is e mellett tanúskodik. E képen a fel- feszítettnek lábain nem látni a szögek nyomát, de a lábak egymás mellé vannak fektetve, ami a négy szög mellett bizonyít, mert a festő bizonyára úgy ábrázolta a felfeszítettet, amint az ily kivégzéseknél a valóságban látta. Plautus1 ezt írja: Ego dabo ei talentum primus qui in crucem excucurrerit, Sed ea lege ut affigantur bis pedes, bis brachia. J Mostellar, II. fölvonás. 1. jelenet 12 — 13. vers. Hittudományi Folyóirat. 1902. 4
