Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Haiczl Kálmán: Felfüggesztés ex informata conscientia
552 DE. HAICZL KÁLMÁN. végső szükség eseten folyamodjék, ha más úton célt nem érhet. Felmerülhet még az a kérdés, vájjon titkosnak tekint- hető-e a bűntény, ha a vádlott ellen a rendes per már folyamatba tétetett ? — Megkülönböztetést kell tennünk. Mindaddig, míg a per folyik, s a marasztaló ítélet megho- zatala után is, mindaddig, míg ez az ítélet jogerőre nem emelkedett, a bűntény nyilvánosnak veendő s a püspöknek nem szabad a felebbezést, vagy annak letárgyalását ex informata conscientia ítélettel megakasztania, illetőleg meg- gátolnia.1 Más az eset, ha a vádlott tényleg vétkes, és csak bizonyítókok hiányában mentetett fel. A bírói felmentés a nyilvánosságot megszüntette, illetőleg a bűntényt ismét titkossá tette épen azon bírói kijelentés által, hogy a vád- lőtt a terhére felhozott bűntényben vétkesnek nem talál- tatott.1 2 3 Hiszen a bírói felmentés nem zárja ki azt, hogy a bűntény tényleg fenforoghat, és hogy a püspöknek a bűn- tény elkövetéséről alapos bizonyítékai lehetnek. Valamint érvényes a suspensio akkor is, ha a vádlott több rendbeli bűntényeinek valamelyike nyilvánosságra jutott, vagy pedig ha a bűntény, mely a suspensio kimondásakor titokban volt, később mások útján nyilvánossá lesz.2 III. Eljárás. A sententia ex informata conscientia, miként már említettük, perenkívüli eljárás, tehát formák- hoz kötve nincs. A trienti zsinat idézett fejezetének »quo- modolibet, etiam extraiudicialiter« szavai minden kételyt vagy vitát kizárnak. Épen ebben különbözik a sommás és az úgynevezett ex notorio perektől. A sommás eljárás- nál ugyanis, hogy az ügy hamarabb eldöntessék, a rendes pernek a jog által meghatározott bizonyos formái elhagy1 >Nec licere episcopo per decretum ex informata conscientia appellationem vel appellationis prosecutionem contra sententiam a curia prolatam intercipere.« Decr. C. C. 20. Dec. 1873. super causa Bosniensi et Sirmiensi. Yering. Archiv, f. Kath. Kirchenrecht 47. köt. 160. 1. 2 Droste u. ott. 3 Yering. Archiv 56. köt. 181. 1.
