Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Haiczl Kálmán: Felfüggesztés ex informata conscientia
550 DR. HAICZL KALMAN. mint bíró, e tanúvallomásoknak csak akkor látja hasznát, hogyha azok a bíróság előtt eskü alatt vallanak. Ha azon- bán megidéztetvén, a tanúskodást megtagadnák, vagy ha egyáltalában őket ez ügyben a bíróság elé tanúul meg- idézni sem lehetne, a bűnöst mint bíró el nem ítélheti, mert a bűntény beigazolása fizikai, esetleg morális lehetetlenségbe ütközik. Minthogy azonban, bár a bűntény maga ekkép titokban marad, annak tényleges elkövetéséről teljes meg- győződest szerzett, e meggyőződés elegendő alapul szolgál arra, hogy az ítéletet ex informata conscientia kimond- hassa.1 A felhozottakból látható egyúttal az is, hogy a bizo- nyítékok mineműségóre különös súly fektetendő. Vannak ugyanis bizonyítékok, melyek a bírónak a vétség elkövető- séről tökéletes meggyőződést nyújtanak anélkül, hogy arról másokat is meggyőznének; s vannak olyanok, amelyek nemcsak egy bírót, hanem mindenkit meggyőzni képesek. Tegyük fel, hogy a püspök maga szemtanúja a bűntény elkövetésének, tehát személyes meggyőződést szerzett róla, vagy az illető a bűntényt előtte bevallotta. Bár e bizonyí- ték őt teljesen meggyőzi, más bíróság előtt mégsem ele- gendő, mert egy tanú semmilyen tanú. Ha azonban ugyan- azt két vagy több tanú állítja, ez nemcsak az illető püspöknél, hanem más bíróságnál is bizonyító erővel bir. A püspöknek tehát ügyelnie kell arra, hogy oly bizonyí- tékok alapján, melyek csakis magánértesülés vagy meg- győződós jellegével bírnak, a pap ellen ex informata con- scientia el ne járjon. Vagyis oly bizonyítékokkal kell ren- delkeznie, melyek ha a bíróság elé kerülnének is, feltétlen bizonyító erővel bírnának. Hiszen máskülönben az igazság- tálán bíró bármikor elnyomhatná az ártatlanokat, mert min- dig kéznél volna az ürügy, hogy neki a bűntényről magán- tudomása vagy meggyőződése van. S miként rosszakarat- ból, úgy tudatlanságból is a legnagyobb igazságtalanságnak lennének kitéve egyesek anélkül, hogy magukat megvédel1 Droste i. m. 86. 1.
