Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 513 ségek, ünnepi alkalmak stb. kínálkoztak, melyek mindmegannyi alkalmat szolgáltattak, amelyeknél a hódításban a főszerepet a szónoklat játszotta, s amelyek a szónoki vetélykedós és a kiké- peztetés előmozdítására tápot nyújtottak s ösztönül szolgáltak. Ott a politikai élet s a társadalmi mozgalmak a vallással össze- forrva lévén, önkénytelenül is mindenütt az egyházi beszédnek nyújtottak tág szerepkört, ami az egyházi szónoklat mezejét csodála- tosan kibővítette. C) Nem kevésbbé fontos mozzanat volt e tekin- tetben még a harmadik, amely a nemzet életében nagy veszedel- met jelentett: a reformáció. A hitvódelmi harcban a püspökök, a káptalanok, a krakói főiskola s főleg sz. Ignácz könnyed lovag- serege: a jezsuiták rendje, derekasan kivették a magok részét. Ezen utóbbiak Wilnában 1567-ben megtelepedvén, kollégiumot alapítottak, honnét kitűnő erők kerültek ki, többek között onnét került ki a lengyelek legnagyobb szónoka: Skarga Péter. A refor- maciéval vívott szellemi harcban ismét lényeges mozzanat: a más- vallásuak, a reformátorok főleg a Szentírásra hivatkoztak és ezt már 1550. lengyel nemzeti nyelvre fordítván, országszerte tér- jesztették. Ezen törekvésnek gátat vetendő, Wujek szintén a Szentirás fordításához fogott: az egyház szellemének megfelelő postillákat írtak, ami az egyházi szónoklatnak újabb lendületet adott. A szellemi harcban a szónoklat sokat fejlődött, különösen hogy a miszticismus behatása alatt már nemcsak az észhez, hanem a kedélyhez is szólott a szónok és az akaratra is törekedett hatni, hogy azt is meghódítsa az isteni igazságnak. Végűi jelentékeny befolyással voltak a szónoklat irányára a zsinatok,1 amelyek meg- határozzák a beszéd szellemét, keretét.1 2 A zsinatok elrendelik, hogy a lelkipásztorok vasár- és ünnepnapon úgy gyermekeknek, mint felnőtteknek hitelemzö beszédet tartsanak, a római káté, Bellarmin és Canisius Péter kézikönyvei nyomán. Hozzá járultak a kitűnő mesterek, kik e korszakban a főiskolákon az egyházi szónoklatot előadták,3 akik az egyházi szónoklat elméletéről írtak, mint: Górski Jak. De periodis atque numeris oratoriis 1. II. Cracov. 1558. De generibus dicendi L. II. Crac. 159 יי. De figuris gramma- ticis atque rhetoricis. 1. V. Crac. 1560. Herbest Ben. De optimo gen. dicendi és Disputatio de periodis. Crac. 1561. Herbest Ján. Rhetorica ex omnibus M. T. Ciceronis rhetoricis verbis collecta. Crac. 1566. Rhetoricae Compendium 1567. Cracov. Micanus (Stephanus) v. Mikauski. Dialecticae. Goliiiski Vaz. (Starowolski: 1 Pelczar. i. m. II. str. 75—81. ־ U. ott str. 76—79. 3 Idézve Pelczar. II. köt. str. 79. Hittudományi Folyóirat. 1002. 34
