Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL. 497 Soracco, Paschal. Signoriello, Ant. M. Belasio, Pietro Tarino, Giovanni Scherillo, Al. Tummolini Contertabile, Giov. Verdona, Gius. Verdona, Dom. Zarpellon, Franc. Mondin. — Ferencrendiek: Giuseppe Petrini, minor., Serafino Cavallari, min., Marcellino da Venezia, Giov. Franc, da Caggiano, Frediano Pardini, Basil. da Grecio. — Domonkos rendiek: Vinc. Pirattoni, később albe'ngai püspök, Hiac. de Ferrari, G. Lombardo, Hiac. Gelle, Dom. Roseguti, ßiov. Domen. Bertoletti. — Jezsuiták: Eriprando Julian, Alfonso Muzzarelli, Giov. Andr. Avogadro, Cam. Garulli, Gius. Marotti, Al. Gallerani, Giov. Centurione, Caj. Zocclii, Seb. Sanguineti, Al. Previti. — Kapucinusok: Claudio dalia Pieve, Euseb. da Monte Santo, Gerualdo de Luca da Brente, Teod. Piccone da S. Remo, Anselmo da Fantana. - - Egyéb szerzetesek: Innocent. Raf. Savo- narola, teatin., Mauro Ricci, kegy. r., Geminiano da S. Mansueto, ág. r., Fii. Balzofiore, ág. r., G. dél Buffalo (f 1837.), Vinc. Palotti, missió-társ. t. (f 1850.), Giov. Semeria, barnab., Franc. Vandoni, barnab., Pietro Paolo Trucchi, laza!׳., Laur. M. Gerola, Giov. Canaveri, orator., Car. Gabrielli, orator., Giac. Taglialatela, orator. Gyűjteményt és anyagot adtak ki: Antológia della sacra eloquenza moderna pubblicata da D. Ulisse Micocci. — Biblioteca di sacri oratori moderni italiani e stranieri publicati e tradotti da Bald. Mazzoni e Leopoldo Franchi. — Raccolta di panegirici per le feste della Beata Verging. Como, 1825. — Conference religiose e sociali. Torino, 1885. 14. §. Az egyházi szónoklat Angolországban. Angolországban korán felvirágzott az egyházi szónoklat s a virágzás magas fokára jutott el, hogy azután a protestantizmus merev és rideg racionalismusával az egyházi szellem melegségét és szabad szárnyalását végleg kiölje. S azért, bár az angol nyelv és irodalom a világirodalomban legkifejlettebb és leghatalmasabb, a szónoki eszmék és érzelmek alakítására legalkalmasabb és leg- gazdagabb, s bár az angol parlamenti ékesszólás, amelynek fejlő- dése elé nem vetettek gátat, a virágzás legmagasabb fokára jutott, e hatalmas nemzetnek egyházi szónoklata, amely kezdetben szé- pen indult fejlődésnek, utóbb elmaradt és szomorú tespedésbe esett. Ennek oka az egyháztól való elpártolásában és a protes- tantizmus rideg szellemében rejlik, amelynek e nemzet mereven karjai közé vetette magát.1 S e rideg racionalismusból csakis 1 Hugh Blair. Lectures on Rhetoric and Belles Lettres. London. 1783, 2 köt. 4°. Tom. 2. 201. — Card. Maury Essai sur l’éloquence. p. 203. 33 Hittudományi Folyóirat. 1902.
