Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL·. 491 — átlag — az egyházi kenetre. — A XV. század végén és a XVI. század elején az ó-kori klasszicizmus kultusza delelő pontját érte el, amikor is a pogány eszmék és antik .klasszikus minták iránt való előszeretet egész a pogány istenek után való rajongásig fajult az egyházi szónoklatban is, a tiszta keresztény szellem rovására. A XVII. és XVIII. század egyházi szónoklata. A vallási forradalom, az ú. n. reformáció itt sem mült el nyomtalanul. Első sorban sok pusztulásnak és vésznek csiráját hordta méhében, de egyúttal egy szebb és tisztultabb kornak alapját is előkészítette Olaszországban. Mert a protestáns támadásokkal szemben itt nem csekélyebb erők, mint egy Bellarmin, vették fel a harcot az ellen- táborral az egyház nevében, és így mind az egyház tanainak, mind ennek védelmében az egyházi szónoklatnak kifejlődésére épen a protestáns támadások nyújtottak alkalmat és módot. A trienti szent zsinat továbbá épen azon idő viszonyaira való tekintettel befejezte az egyházi fegyelem újjászervezését és az Isten igéje hirdetését sürgető komoly és nyomatékos határozatokat bocsátott ki. Első foganatosítá a trienti szent zsinat határozmányát Borromei sz. Károly, aki mind saját példájával, mind az Isten igéjének hirdetésére vonatkozó »utasításaiéval nagyban hozzájárult az egyházi szónoklat emeléséhez. Hozzájárultak még Itáliában az egyházi szónoklat szélesebb mederben való javításához és általá- nosításához az újabb rendek, mint ε jezsuiták, kapucinusok, kiknek soraiból idővel a legkiválóbb egyházi szónokok kerültek ki. Hozzá- járultak még a szónoklat felvirágzásához a papnevelő-intézetek s azokban az egyházi szónoklat elméletének előadása. így az egyházi szónoklat gyakorlati és szelleme élénk lön. Ezen időből valók: Segneri (1624—1694), Marini János (1569 — 1625), S. Franciscus a Hieronymo, S. Leonardo a Porto Maurízio, Keresztről nevezett sz. Pál, Liguori sz. Alfonz. — A XVII. században különben a szó- noklat terén, mint egész Európában, itt is a bárok Ízlés és szellem uralkodott. — A XVIII. századbon pedig Olaszország egyházi szónoklata a francia egyházi szónoklat befolyása alatt állott, s a szószék itt is a bölcselkedésnek helye lön. A XIX. században Olaszországban az egyház a szabadkőmíves és liberális világi szellemmel szemben volt kénytelen felvenni a harcot. E feladatot tűzte maga elé az egyházi szónoklat is és kivette a harcból a maga részét. Napoleon bukása után csendesebb reakciónárius idő következett Itáliára is, s bár szabadabb szellő lengedezett, az egyházi szónokok szabadon hirdethették a hit gyö- zelmes erejét Olaszországban.1 1 Van Hemel. i. m. III. 569—572. — Card. Maury. Essai sur l’éloqu. 271—273—279. — Audisio. Tom. 2. p. 445. Seraf. G-atti i. h. Zanotto. i. m. Pelczar. 356—416.
