Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

487

Diego de Baeza (f 1647.), Juan d’Armenta (f 1651.), Emanuel Naxera, Andr. Mendo (f 1684.), Fii. Arauda,Ant. Salcedo (f 1670.), Fr. Sobrecasas püspök (f 1694.) — Ágost r.: Ant. de Camo, (f 1606.), Pedro de Valderama (f 1611.), Crist. Fonseca (f 1612.), Juan de Barzera (־j1627 ־.), Franc, de Castenada, Jós. de Cordova (Sermones de Adviento et de Quaresma).

A spanyol egyházi szónoklat a XVIII. és XIX. században. (Hanyatlás és újraébredés kora.) Már a XVII. század vége felé észleljük Spanyolországban, hogy dicsősége magaslatáról gyorsan hanyatlik alá, vele az irodalom is sülyed és sokat veszít eredeti értékéből. Miben különösen része volt az ú. n. »estilo culto« vagy gongorismusnak, a Gongora által meghonosított ízléstelen- ségnek, mely irodalomban és szónoklatban egyaránt elharapózott.1 A lelkipásztorkodás és szónoklat e korszakban alacsony fokon állott. Spanyolországra általában szomorú idő következett be. A spanyol elnéptelenedés, az angolok nyomása, a Napóleoni invasio, idegen befolyás, III. és IV. Károly szabadabb szelleme, az általános hanyatlás mind nyomasztólag hatottak a lelki és lelkipásztori életre és ezzel párhuzamban az egyházi szónoklatra is. »Majd az alvó nemzet, mint a szunnyadó oroszlán, felébredt ugyan s lerázta magáról az igát, melyet idegen befolyás erőszakolt rá, de majd ismét pártokra szakadt s mély álomba merült, mely- bői még ma sem volt képes teljesen felocsúdni.« E nyomasztó állapotból csak a XIX. században látszik a nemzeti szellem és szónoklat újjáébredni, részben az újabb francia szónokok, mint P. Eelix befolyása alatt, kinek confer, beszédeit spanyolra fór- dítva, mintául vették. »E korszakban Spanyolország nem dicse- kedhetik oly szónokokkal, kiknek híre a Pyrenéek határait átlépné; akadnak mégis olyanok, akiknek hazájokban a szónoklat terén jó nevök van« — mint Bienvenido Monzon püsp., Posada püsp., Heredero th. tan., Busó, Onoro, Fortea, Garda Bermejo, Román Garda prel., Montemayor, Puyal, Gil y Carasa, Marina, Castrillo, Paje, Villanueva, Mar. Aniano Gonzalez, Valles, Cascal- lana, Juan de Diós Grúz, Avenas, Uernandez Fraile, Montes, Gastro, Gumplida, Medina, Gafrango.2

Sajnos, hogy ezen országban a plébániai oktatás nem oly gyakori, mint más országban, miért is a nép vallási tekintetben eléggé elmaradott. Legutóbbi időben következő müvek láttak nap- világot: Paulin Alvarez (Conferendas cientificas-religiosas. Bar- cél. 1890.), Amaro (Sermones. 1869.), Franc. Armand tarrag. érs. (Serm. de Adviento y Cuaresma. 4. t.), Ramon Buldú (Ano

' Van Hemel i. m. III. p. 572 — 78.

2 Bravo y Tudela. Historia de la elocuencia cristiana. T. II. 449.