Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
468 DB. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. Mely korszaknak legkiválóbb egyházi szónoka Johann Geiler von Keisersberg (1445—1510.). Nagy szónoki erő és erkölcsi szem- lélődés föjellemvonása. Eleven képek, élénk színezés, melegség és tarka-barkaság teszik feltűnővé. Különben a németek egyik leg- kedveltebb egyházi szónoka. A két korszakot: közép- és újkort áthidalja Thomas Murner (1475—1536.) fer. r., aki Strassburg- bán, Krakóban és Trierben prédikált. Kirívó, érdes, néha pórias, nagy szónoki tehetséggel. (Narrenbeschwörung. Schelmenzunft. 1512. Frankfurt.)1 Az egyházi szónoklat a németeknél az újkorban. A reformációval új korszak kezdődik Németországban. Bár a hosszas egyházpolitikai küzdelmek, a szakadás, mely több táborra osztotta s felekezetekre szaggatta szét a német népet s elvonta az egységes középponttól, Rómától, s a tekintély elvét letiporta; bár a hamisítatlan német nemzeti szellemet századok folytán az elhatalmasodó francia és egyéb idegen elem nem egy- szer háttérbe szorította, ami az eredeti német szellem fejlődésére, s így az irodalom és szónoklat erösbödésére is vajmi kártékonyán hatott, amiért is mind az irodalom, mind a művészetek s közöttük első sorban az egyházi szónoklat is csak lassan fejlődhettek. Mindamellett nem hiányoztak oly egyháziak, főkép a jézustársa- ságiak között, de egyéb rendekben is, akik a nemzeti szellemet megértették s a nemzeti nyelvet jól kezelték, a beszéd helyes egyházi szellemével az előadás szépségét egyesítve.8 Hosszas elő- készületük a prédikátori tisztre, alapos képzettségük — aminőt fökép a jezsuiták és bencések szónokainál találunk, — a régi klasszikusok és a szentatyák szorgalmas tanulmányozása ébren tartá bennök a jó szellemet s megőrizte őket a nyerseségtől és ízléstelenségtől. At lóvén hatva hivatásuk fenségétől s nem ritkán úgy hittudományi tekintetben, mint képzettség dolgában magas színvonalon állva, igyekeztek a legtökéletesebbet nyújtani, amire csak képesek voltak. Nem egy közülök a szentírásnak és a szent- atyák műveinek alapos ismeretével bír és a beszéd érdekességé- nek emelése végett a történelmet, a szentek életét és a profán tudomány-ágakat is felhasználja.1 2 3 A németeknek, kevés elsőrangú 1 Boutenvek IX. 489. Lentz. Geschichte d. christl. Homiletik. I. 349. Wackernagel. N. A. 858. 2 Br. Brischar. Die k. Kanzelredn. Deutschlands seit d. drei letzten Jahrhund. Schafft. 1867. I. r. 3 Brischar i. m. I. k. Einleitung YII—IX.
