Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Nyögér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 37 mónyt vállal, annak az év minden napjára oltárkiváltsága van. A többek közt ilyen hősi cselekmény az is, ha valaki minden jótettét fölajánlja a purgatóriumi lelkek javára. Az oltárbúcsú elnyerhetósét a szent mise rítusa nem befolyásolja, de megjegyzendő az bogy ha simplex ritusu, vagy kisebb feriális napon a holtért nem a Requiem-misét mondja a pap, akkor az elhunyt javára szóló oltárbúcsút nem nyerheti meg, bár privilegiált oltárnál, vagy személyi oltárkiváltsággal mondja is a misét. Ez érdemben az egyházi törvény ez: ha az általános rubrikák szerint Requiem-misét mondani nem szabad, akkor nem szabad azt a privilegiált oltárnál sem feketében misézni és nem mondhat Requiemet az oltárkiváltsággal bíró pap sem: és ily esetben az előirt napi mise mondandó a holtért és ez nem akadályozza a búcsú elnyerhetésót; de ha magán votiv-mise mondására alkalmas nap van, vagy oly fölmerülő eset, amelyben a rubrikák szerint ott, akkor a Requiem megengedett és az oltárkiváltsággal bíró pap vagy más miséző a kiváltságos oltárnál nem misézi a Requiemet, akkor nem nyerhető meg a búcsú. Ez annak az egyháznak a törvénye, amely a rubrikákat megalkotta és a holtakra alkalmazható búcsúnak a föltételeit is megszabta.1 Itt hiába volna minden más véleményezés; itt búcsúról van szó, amely- nek javaiban csakis az részesülhet, aki az Úr Jézus hely- tartójának kiszabott föltételeit szigorú pontosságai betartja. Abban az esetben azonban, hogy ha a privilegiált oltárnál kitett szentség előtt van a szent mise, történt legyen e kitétel akár a monstrantiában, akár a cibóriumban, ilyen- kor, habár egyébként Requiemet mondható nap van is, a színben mondott mise nem akadályozza a búcsút;2 mert megvan a törvényes ok, amely ott és éppen akkor akadá- lyozza a gyászritust. Közönségesen és rendesen a Szentszék az oltárkivált- ságot csak egy-egy lélekre alkalmazható búcsúval enged- menyezi, ebből következőleg eredményesen csakis egyért 1 S. R. C. 27. Aug. 1836. Gardell. Editio 3. 1857. Num. 4780 ad 1. a S. C. Indulg. 20. jul. 1731. Apud. Prinzivalli sub numero 200.
