Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Nyögér Antal: Az oltár

36

NYÖGÉR ANTAL.

rúan kimondotta, teljesen ingyen, mert különben érvényét veszti a kiváltság.1

XIII-ik Kelemen még ezenfölül a halottak napjára minden oltárt kiváltságolt.

Azokban a templomokban, ahol a 40 órai szentség- imádást a Kelemen által kiadott instructio szerint tartják meg, VII. Pius 1817-ben az imádás tartama alatt abban a templomban minden oltárt kiváltságolt.

Ezek a rendes privilégiumok, ezeken kívül vannak még a különféle keresztény társulatok számára engedett számos kiváltságok.

Ezek szerint tehát bármely lelkipásztor megszerezheti e nagy segítséget nyújtó privilégiumot, hogyha főpásztorát megkeresvén általa kéri a szentszéktől ezt, aminek kivitele a kerületi papságnak szokásos koronái gyűléséből kiinduló és a püspökhöz intézett folyamodványban is történhetik, melynek nyomán az egyházi főhatóság kieszközli a szent- széknél a kiváltságot.

Az egyház renteletéből azt az oltárt, amely kiváltsá- golt, a fölismerhető módon föléje helyezett e felírással kell jelezni: »Altare privilegiatum pro defunctis,« vagy röviden: »Altare privilegiatum« ; de a templom ajtajára tenni mint- egy az ezt hirdető írást, azt a szertartások Congregatiója határozottan megtiltotta.2

A helyhez kötött kiváltságon kívül még van a sze- mélyi oltárkiváltság, amelyet a szentszék vagy névszerint adományoz, vagy az ily személyi kiváltság az egyháznak egyéb általános rendeletében gyökerezik. A névszerint adó- mányozandót személyesen kell kérni; az általános rendel- kezésen alapulót pedig az nyeri el, aki megteszi azt, mihez a pápa az oltárkiváltságot kötötte.

Ilyen, a papok közt már széltében elterjedt Corona Aurea, melynek hű tagjai havonként egy szent misére bírnak privilégiummal, aki pedig a szenvedő lelkekért hősi cselek1 S. C. Indulg. 1861. 19. Maji. »Urbis et Orbis«.

a S. R. C. 13. Aug. 1667. Gardell. Decr. Antb. n. 2421. Edit. 3. Romae. 1836.