Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

419

keresnek bennük az ős-kereszténység tehát azok belső, egy- házi és theologiai tartalma felől.

Igen világosan és a történelmi fejlődés szempontjából határozza meg a szerző a pater ecclesiae, scriptor ecclesiasticus és doktor ecclesiae fogalmakat. Ebben a fejezetben, különösen ami a traditio fogalmát, fejlődését illeti, igen sok hasznosat tanulhatunk. Azután kimerítően ismerteti a szentatyák kia- dásait, szövegeit, fordításait, a segédeszközöket (grammatica — még megalkotandó lexiconok -— igen hiányosak; és reper- tóriumok). Mindenhol közli az illető' munkák teljes címét és összes, vagy legalább is fontosabb kiadásait.

A 7. §-ban beszél az ős-kereszténységnek az írás mesterségében való viszonyáról. Az egyház el lehetett volna irodalom nélkül is, mert az élő szóval való tanításra volt alapítva, és bizonyos horror scribendi-t sokáig tapasztalha- tunk az egyházban, de írott betű nélkül az egyház sokáig el nem lehetett, minduntalan akadt ok és alkalom a toll- forgatásra. Hol a zsidóskodók ellen kellett sz. Pálnak vé- dekeznie, hol a pogány császároknak apológiákat benyuj- tani, hol az eretnekeket cáfolni, hol pedig a katechesiseket vagy homiliákat kellett papírra vetni.

Szóba lehetett volna itt hozni az első keresztények viszonyát a görög tudományossághoz. Eleinte irtóztak ettől (I. Cor. I. 20; Kom. I. 22; Irenaeus II. 14, 2; Hermias Irri- sio philosophorum; Theophil, ad Antolyc. III. 2; Tatian. Adv. graecos, passim), de ez az exclusivitás a fönnebb elő- sorolt okok miatt sokáig nem állhatott fenn. Később a pogá- nyok arról vádolják a keresztényeket, hogy ami jó van vallá- sukban, azt a görög bölcsektől vették át (Orig. Contra Cels. I. 21; YI. 7, 12, 16, 19; VII. 58.), a keresztény írók pedig megfordítva azt állítják, hogy a görög bölcsek merítettek Mózesből és a prófétákból. (Minue. Felix, Octavius 20. Clem. Alex. Strom. Paedag. passim). Még maga a nagy író szent Jeromos is azt mondja: quid necesse est in manus sumere, quod ecclesia non recipit. Úgy vették az írást, mintha va- laki az evangéliumhoz hozzá tenni akarna. (Clem. Alex. Strom. I. 1, 11 — 14.) Végre elfogadott elv lett Tertullián