Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

417

/

tásával; egyik prokonzul személyével a Megváltó lábaihoz dobatja a római méltóság jelét s megborzasztja törvényszé- keikben azon bírákat, akik elé idézik őket. Maga Róma is hallja majd szavát s egy szép napon a világváros sokkal jobban megtisztelve érzi magát egy levéllel, amely sz. Pál irályán szól polgártársaihoz, mint azon hírneves szónoklatok- kai, amelyeket Cicerójától hallott ... Az apostol ezen isteni ereje hódított meg mindent. Ledöntötte a bálványokat, feláll í- tóttá Krisztus keresztjét; ezreket és ezreket győzött meg, hogy dicsőségének védelmében háljanak meg . . . Szeressük tehát,

K. H. szeressük Jézus egyszerűségét, szeressük az evangéli- umot a maga alázatosságával, szeressük sz. Pált durva irályában is; fordítsuk hasznunkra nagy példáját. Ne tekint- síik a prédikációkat a lélek szórakozásának, ne keressük a szónokokban az ékesszólás szellemeit, hanem a Szentírás tani- tását«.1 Tolle, lege.

Hont-Visk. Kudora János.

Otto Bardenhewer. Geschichte der altkirchlichen Litteratur.

I. Band. Vom Ausgange des apostolischen Zeitalters bis zum Ende des zweiten Jahrhunderts. Herder. Preiburg im Breisgau, 1901. Kötve. Mk. 1280־. XII. 592.

Végre tehát előttünk fekszik Bardenhewer nagy patro- logiájának várva-várt első kötete. A szerző ugyan az ó-egyházi irodalom történetének címezi munkáját, de e munka nem irodalomtörténet a szó modern értelmében, hanem patrologia, maga a szerző is kijelenti ezt az előszóban, a munkának csak azért adta a mostani címét, hogy a közön- seg össze ne téveszsze előbb megjelent kisebb terjedelmű patrologiájával.

Semmi sem bizonyítja Battuffolnak előbbi cikkelyem- ben közölt nyilatkozatát az ó-keresztény irodalom renais- sanceáról annyira, mint az, hogy hamarosan egymás után ily terjedelmes dolgozatok jelennek meg róla. Ami a patro1 Bossuet dicsbeszédei II. köt. fordította Acsay Ferenc. 116. lap.