Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Nyögér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

31

Franciaországba menesztvén, ez által küldötte el azt a pápai decretumot, melyben oltár-privilégiumot adott a sanctoni székesegyház számára.1 Rómáról azt írja Ámort a búcsúkról tárgyaló nagy művében, hogy ott a XY. század- bán csak egyik-másik templomnak volt kiváltságolt oltára, de ha kevés volt is, e kevés is arról tanukodik, hogy már a XY. században is voltak ilyenek. Ez érdemben a leg- régibbnek látszik sz. Lőrinc egyháza a falakon kívül, mint- hogy ezt a templomot e kiváltságaiban már III. Kallisztus pápa úgy erősítette meg.2

Yannak némelyek, akik a kiváltságolt oltároknak mint szorosan véve ilyeneknek, eredetét fölviszik I. Paskál pápa koráig 817-ig;3 ámde mások, mint az ez érdemben nagy tekintélyű Ámort, ennek ellene mondanak. Akik ezt a magas kort vitatják, azok úgy látszik Wiel Gábrielnek 1490-ben a szent miséről Párisban kiadott könyve után1׳ indulnak, aki ebben a munkájában azt írja, hogy sz. Pra- xedes templomában végzett öt miséhez volt kötve a holtak javára alkalmazandó teljes búcsú, amely búcsúnak enged- ményezése 817-től számítandó. Ámde Ámort abban a nagy művében, melyet a búcsúk eredetéről és továbbfejlődéséről irt, s melyet 1734-ben az akkor uralkodó ΧΠ. Kelemen pápának ajánlott és a melyet a hivatalos római cenzúra jóváhagyott, azt mondja, hogy a Wiel Gábriel által említett időpont már csak azért sem állhat meg, mivel oly nevű pápát hoz fel a sz. Praxedes templomának engedményezett kiváltság adomány ozójáúl, akinek neve a római pápák sorában egyáltalán elő sem fordul. Wiel ugyanis V. Pás- chásius pápáról irt és erre Ámort ezt jegyzi meg: »amit Paschásiusról beszól, az nem áll; mivelhogy a római pápák között semmiféle Paschásius sincsen, sem ötödik, sem negye- dik még első sem«.5 De bár ebben a tekintetben Wiel téve' Coelifodiua in Append. 2. 9. ad 3. Pfalz. Ord. Eremit. S. Aug.

2 Amort. De Orig. Indulg. P. 2. 9. sect. 5. §. 3. n. 9.

3 Lucii Ferr. Prompt. Bibi. Altare privil. n. 42.

4 Exposit. Miss. Leót. 57.

6 Ámort. De origine. Indulg. Seot. 5. §. 1. n. 4.