Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

371

Pedig ez meglehetősen általános hiba hazánkban. Ennek egyenes ellentéte a skolasztikus módszer. E hibát gyöke- résén ki kell irtani skolasztikus módszer behozatala által Azonfelül a papnevelői oktatásban a dogmatikát nem pusztán mint tudományt, hanem mint a papnevelésnek, a vallásosságnak és igazi jámborságnak egyik legfontosabb eszközét kell kezelni. Az ész-theologiának a szív theologiá- jával, a dogmatikának a misztikával és aszkézissel kell karöltve járnia. A dogmatika tanításának egyik főfeladata, hogy a növendéknek lelkét a természetfeletti világrend magaslatára vezesse, hogy ez ne csak puszta tanítás, hanem valóságos »Itinerarium ad Deum, ascensus ad Deum« legyen.

A dogmatikatanítás reformjában a fődolog a módszer, a régi módszerre való visszatérés, ennek jellemző vonásai1 pedig: a theologiai tárgyak központját a dogmatika és morális képezték, ezekre fordítottak legtöbb időt és, ami fő, skolasztikus módszerben adták elő; a pusztán előadó órák száma aránylag csekély volt; a formális kikérdezés nem igen volt szokásban, de annál nagyobb súlyt fektettek arra, hogy a növendékek a tárgyat jól átértsék, mi célból a disputatiók, repetitiók a tanítás és tanulás lényeges elemei voltak.

A régieknek ezt az évszázadokon át kipróbált rendsze- rét teljesen lerombolta a jozefinizmus, melynek szerencsét- len alkotása ma is alapja Ausztria-Magyarországon a theo- logiai oktatásnak. Kiirtották a skolasztikus módszert, a dogmatikát egy rangba helyezték a biblikum történet stb.-vel, a disputatiókat, repetitiokat megszüntettek, ezek helyébe a kikérdezés lépett, a tanítás és tanulás gépies foglalkozássá sülyedt.

Találóan írja dr. Pethő:2 »A theologia-tanulás hazánk- bán a legtöbb helyen nem egyéb, mint a gimnáziumi biflá- zásnak folytatása. Az iskolábajárás és a szellem nélküli

1 Dr. Mihályíl, id. mű. II. 156. kk.

־ Magy. Sión. 1887. 16.