Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
352 TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. óvása, de egyenes megsértése az erkölcsi rendnek. Ellenben a fennálló szabványok minden oly túllépése, mint amilyen Krisztusé és tanítványaié volt, a római provincia rendeletéi- vei szemben, vagy mint amilyen a létező intézményeknek való ellenszegülés olyanok részéről, kik vonakodnak részt venni az esküdtszéki ítéletekben, katonai szolgálatban, katonai célokra szolgáló adó fizetésében, nemcsak nem ellen- kezik a moralitással, de annak egyenes föltétele. Ily módon az a kannibál is áthágja társadalma törvényeit, ki vona- kodik részt venni az emberevésben. Tehát habár a társada- lom szabványainak áthágásai lehetnek erkölcstelenek is, de viszont minden igazi morális mozgalom, mely az erkölcsiség ügyét előbbre vinni alkalmas, csak a társadalom egy vagy más intézkedésének átlépésével valósulhat meg. Következő- kép, ha léteznék a társadalomban oly törvény, mely a sze- mélyes jó feláldozását követelné az egész társadalmi gépezet egysége megőrzése érdekében, az nemcsak hogy ethikai elv nem volna, hanem egyenesen a létért való küzdelem tör- vénye lappangó, rejtett formában. Csak a létért való küz- delem alanyai változnának át egyénekből az egyének agglo- merátumaivá, de a küzdelem nem szűnnek meg, csak fegyvere az erősebbet találná. Ha a létért való küzdelmet az élet örök törvényeként elfogadjuk, — pedig ezt Tolsztoj is elfő- gadja, — akkor a társadalmi haladás theoriáját ebből lehe- tetlen levezetni, mert ez a küzdelem állandósítása a családok, fajok és államok között, fokozott kegyetlenséggel és foko- zott erkölcstelenséggel. Sőt még ha megengednők is, hogy ezer év múlva az egész emberiség egy családdá válik, eltekintve az emberiség és az állatvilág közt folytatódó harctól, a küzdelem újult erővel törne ki az egységes szervezet alkotó részei közt, a családok, a fajok, nemzetek kebelében, csak úgy, amint most is tovább folyik a harc az állam szervezeten belül épúgy, mint azon kívül. És ha néha mégis a gyöngébb fék is megtartatik az életnek a családban vagy államok életében, ez nem a szervezett társadalomnak, hanem az egyesekben élő önmegtartóztatásnak és szeretetnek köszön
