Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. 347 kalauzoltatva, nemcsak hogy nem értik az igazi keresztény- -sóg szellemét, mely az emberiség jövője irányát mutatja, de nem is igyekeznek azt megérteni. Tudományukban elsza- kadva a kereszténységtől, s látva, hogy tudományuk azzal össze nem egyeztethető, nem azt következtették abból, hogy tudományosságuk 1800 évvel mögötte maradt a keresztény- ségnek, hanem hogy a kereszténység maradt hátra 1800 ·évvel. És innen van, hogy korunk tudományossága, dacára az anyagi világ tüneményei kutatásának terén elért sikerei- nek, az emberi életre nézve vagy értéktelen maradt, vagy épen veszedelmes eredményekkel járt. Ha ezek után a vallás nem egyéb, mint az embernek e világban elfoglalt helyzetéről alkotott fogalma, mely kihat élete belső alakulására, akkor az erkölcsiség az emberi csele- kedeteknek az a kritériuma, mely e felfogásból önként foly — fejti ki tovább Tolsztoj. — Mivel pedig az ember vallási viszonyulatának három ily felfogását tanultuk ismerni, tehát erkölcsi rendszerről is háromról lehet szó, t. i. a primitiv, vagy individualistikus, a pogány család-állami vagy társa- dalmi s a keresztény-isteni morálról. Az első a pogány vallásoknak abból a közös tantótele- bői foly, melynek ismérvét az egyen öncélú meghatározásá- bán láttuk, s melyhez képest a morál célja mindaz, ami az egyes ember elégedettségét biztosítja. Ebből az elméletből támadt az epikureismus s a mohamedanismus erkölcstana, mely itt és a túlvilágon minden boldogságot ígér az egyén- nek, valamint a keresztény-egyházi erkölcstan, a személyes üdvözülésről szóló tanával s az Utilitarismus. De ide sorozza Tolsztoj a buddhista morált is, a maga szenvedőleges bol- dogság-eszményével, s a pessimisták tanításait. A második erkölcsi eszményből vezeti le Tolsztoj mindazokat az erkölcsi tanokat, melyek az emberiségtől odaadást követelnek bizonyos általánosabb életszervezethez, melynek jólétre juttatása az élet célja. Az egyes ember vágyai és szükségletei csak ezen az óletkörön belül talál- hatnak kielégítést. Ilyen a görög-római világ morálja, mely ■az egyént a társadalomnak áldozza fel; Kina erkölcsi rend23*
