Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. 341 való eltűnésre rendeltetve, tettei felelősségének kínzó tuda- tával, hogy ha nem cselekedett jól, jobban is cselekedhetett volna. E pillanatnyi, múló, állhatatlan lót mit keres az örökkévaló, végnélküli világegyetemben ? Ezt a kérdést nem lehet elkerülni. Elébiink kerül mindenütt, s a válasz, melyet ráadunk, magyarázza a vallás lényegét. Miért élek s hogyan viszonyulok a körültem levő mindensóghez ? Nincs oly vallás mondja Tolsztoj —· akármily finomult vagy akármily kezdetleges, mely ne az embernek a környező mindenséghez, vagy annak végokához való viszonyából indulna ki. Csakhogy e viszony kifejezése sokféle lehet, s a faj és idő föltételeiben gyökerezik, melyek közt valamely vallás alapítója ólt és tanított. Azonkívül ezen viszony kifejezése sok félremagyarázásra és helytelen értelmezésre is okot szol- gáltat a hívek és követők részéről. Mindamellett Tolsztoj a létező vallási viszonyulatok valamennyiét három főtypusra vezeti vissza: 1. a primitiv személyes viszony; 2. a pogány társas, családi vagy állami viszony s 3. a keresztény vagy isteni viszony. Hozzáteszi azonban, hogy szorosan értve az ember csak két módon viszonyulhat a mindenséghez: sze- mólyes módon, ami nem egyéb, mint az életnek, mint egyéni boldogulásnak való felfogása, külön vagy másokkal együtte- sen, s keresztény módon, amely az életet úgy tekinti, mint annak szolgálatát, aki az embert a világra küldte. A társas viszony csupán a személyesnek kibővülése. Az első felfogásból eredteti az összes régi pogány, valamint az újabb, kevésbbé tisztult vallásokat, mint a buddhismust, taoismust, mohamedanismust és a kérész- ténysóget is, elfajult fejlődési irányaiban. E felfogás alap- gondolata abban áll, hogy az ember önmagát kielégítő lény s létezésének célja egyedül az, hogy a személyes boldogság minél nagyobb mértékét szerezze meg önmagának a világból, bármennyi szenvedés háramlik is abból más teremtményekre. Ide számítja továbbá Tolsztoj a modern spiritismust is, mely szintén az egyén fenmaradásán és boldogságán alap- szik, épúgy minden pogány babonát, jövő üdvösséget,
