Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 315 Más szerzetesek: Leon karm. (1652.), l'Armée royale. Simon de la Vierge karm., Contenson Vince domonk. (1674.), Claude Geoffrin (Dom Jérome), Frang. Chauchemer dóm. (1640—1713.),' Pierre Poisson bemard. (1710—1744.) Serafin és Frangois de Toulouse (albo de Paris) mindkettő kapuc., Aug. de Narbonne kapué. (1698.), Nie. de Dijon kapuc. (f 1694.), Jean Damascene re£, Champigny barnabita (2 köt. besz.), Armand Jean de Ráncé (1626 —1700.) abbé de la Trappe.1 A XVIII. század. A szónoklat elméletéről írtak: Gaichiez Maximes sur le ministére de la chaire. Hédouin Principes de l’éloquence sacrée. Antoine Albert. Nouvelles observations sur les différentes métkodes de précher. Besplas. Essai sur l’éloquence de la ckaire. Maury. Essai sur l’éloquence de la chaire. Kiválóbb szón. a püsp. karból: Jean René Aseline (1742— 1813.) boulognei püsp. (Mandements, Instructions, Considérations) 1 2 Jean Charles de Beauvais (1731.) senezi püsp., Jean de Boisgelin (1770—1804.) toursi érs. bib., Crist. de Beaumont de Repaire (1703—1781.) pár. érs., Jean Jós. Languet de Gergy (1677—1753.) soissonsi püsp. majd sensi érs., Frang. de Fitz-James 3 (f 1764.) soissonsi p., Andr. Jós. Jauffret metzi püsp. (1759—1806.) Migne. T. quatre-dix-neuv. d. p. ént.), Lafitau (1685—1764.) sister. p., De la Luzerne (1738-—1821.) bib. langresi p. (Instructions pasto- rales sur l’excellence de la religion.), Maury bib. (1746 —1817.) szónoki művei inkább klasszikusak, mintsem apostoli szelleműek (»Schönredner« Audisio), Edmund Mongin (1668—1746.), Poncet de la Riviére (1707—1780.), Jean Surian (1670—1704.) — Vil. papság köréből: Tkom. Asselin (1682.), Frang. Ballet (1702— 1762.), Sylv. Bergier (1718.—1790. Apologie de la religion chrétienne), Pierre Jos. Berlin (1748—1830.), Jos. Mar. Gros de Besplas 4 (1734 — 1777.), Billot (1709—1767. Migne. q. v. quinz. d. 1. p. ent. col. 9—934.), Nie. de Boismont (1715—1786.), Cambacérés (1721 — 1802.), Louis Carrelet (1698—1781. curé de N. Dame de Dijon. Migne.), Charraud,5 Chevassu6 Paul Cez. de Ciceri (1678—1759.), Dion. Xav. Clement (1705 —1771. Discours sur le rang de l’éloquence sacrée dans la littérature), Jac. Dión. 1 Migne. T. qnatre-vingt-dixiéme d. 1. p. ént. col. 13—643. 2 Migne tóm. 67. 3 Migne. T. quatre-vingt-quatorz. * Migne. T. q. vingt-dix-sept. d. 1. p. ént. col. 1225—1251. 5 Migne. T. qu.-vingt-dix-sept. d. 1. p. ént. et t. trentiéme d. 1. s. s. 1866. col. 9-—1063. 6 Migne. T. qu.-vingt-quatorz. d. 1. p. ént. et vingt-sept. 1866. .18-839 סס!.21 *
