Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

289

sem kedvezhetett az egyháznak, mert annak tanítása az ö tanaival homlokegyenest ellenkezett. Mindazonáltal nem olvassuk, hogy a török a keresztény tanok terjesztését egyenesen, vagy nyiltan meggátolta, vagy lehetetlenné tette volna!

Ily lesújtó állapotok az épen fellépő protestantismusra épen kedvezők voltak.

Míg a katholikns egyházban, meggyérülvén a pász- torok, a hivő nyáj szétszóródott, bátran és vakmerőén ütötte fel az új tan az országban fejet. Nem lóvén kar, amely a külföldről beözönlő hatalmas áradatnak és tanai- nak gátat vetett volna, szabadon terjedt az újdonság inge- révei a tevely. S már-már oda jutott az egyház, hogy pár évtized után nyílt harcban kell e szembe szállania a protes- tantismussal.

De épen ez a körülmény volt az, amely az anyaszent- egyháznak legtöbbet használt, s az egyházi szónoklatot alig száz év alatt a leghatalmasabb virágzásra segítette. A kül- föld legjelesb iskoláiban kiképzett, hevesen támadó pro- testans szónokok harci riadója síkra szólította az egyház részéről a leghivatottabb s legtehetségesebb egyházi férfia- kát, kik az igazság érzetében, a szentírás és a szentek tudományának összes készletével léptek ki a sorompóba a merész ellenféllel szemben. A több mint százados verseny alkalmat nyújtott a katholikusoknak arra, hogy a hit vedel- mében s az igehirdetésében magokat hatalmasan kiképezzék.

Hozzájárultak még a trienti zsinatnak századokra kiható s az egyházi élet minden ágát felölelő üdvös intézkedései és rendeletéi, amelyek az egyházi szónoklatra, az Isten igéje hirdetésére és ennek hirdetési módjára is kiterjedtek, amelyek nyomán a római 1 és egyéb tartományi és nemzeti zsinatok2 adtak ki rendeleteket és utasításokat

י Cone. Later. Y. (1512—17.) sess. XL de modo predicandi.

2 1560. nagyszombati zsin. 21. fej. (Péterfi II. 105.) 25. fej. 35. fej. — 1. 1542. 0rszágg3’ül. 41. t.-o. — 1548. pozsonyi országgyül. 5.,

6. c. — 1550. pozsonyi országgyűlés. 13. c. L. Mibalovics i. m. I. k. 315-322. 1.