Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
272 DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. Innen van. hogy ezen időben nagy férfiakkal és korszakot alkotó egyházi szónokokkal találkozunk, sőt az egyházi szónoklat teljesen új irányt vesz s önálló mederben indul meg, mígnem kifejlődik a mai szentbeszéd önálló alakja, mint szoros érteményben vett szentbeszéd (prédikáció.) A főbb mozzanatok ezen korszak történetében: a keresztes hadjárat, amely fölrázta a vallásias szellemet fásultságából és tétlenségéből, amelyben a népvándorlás óta a kér. nemzetek, századokon át, mintegy megdermedve és elsenyvedve szunyadoztak, s szent lelkesedést öntött mind a lelkipásztorokba, mind a hívekbe; továbbá: a papság és a császárság százados elkeseredett harca egymással, a nagy szakadás és a papság műveltségi és erkölcsi állapota, ami mind együttvéve nem egy nagy férfiút indított arra, hogy mint a Gondviselés eszköze kíméletlenül ostorozza a szó hatalmával a visszaéléseket s az akkori viszonyokat; innen van, hogy egymás után kelnek fel lángszavú föpásztorok és lelki- pásztorok, akik, mint kér. sz. János és Aranyszájú sz. János, hatalmasan prédikálnak. Hogy minő foganatossága volt beszéd- jöknek, mutatják ama korban a rendkívüli tények, amelyeket azon idők krónikái feljegyeztek. Minők: a prédikátor szavára egész tömegek borulnak le az igehirdetönek lábai elé, nyíltan megvall- ják bűneiket és ostort nyújtanak neki, hogy korbácsolja meg őket; fejedelmek és uralkodók nyújtanak egymásnak békejobbot s engesztelődnek ki a szónoklat hallatára az Isten színe előtt, viszá- lyok, peres ügyek egyenülnek ki; ezerek veszik föl a szent keresztet s indulnak a szentföldre harcolni a pogányok ellen, halálos ellenségek engesztelődnek ki egymással; zsidók és pogá- nyok csapatosan térnek át a keresztény hitre, kicsapongó nők s régi, megrögzött bűnösök tömegesen térnek jobb útra, bűnbánó körmenetek csapatosan szemlélhetők utcákon, hangos zokogással, jajszóval, imával esdve az Isten irgalmáért; pipere-eszközöket, kártyát, rossz könyvet, képeket, kockát s egyéb vétkes tárgyakat hordanak halomra njfilvános tereken s égetnek el, az őszinte javulás s megtérés jeléül, az egyházi szónok felszólítására; nagy összegeket térítenek a megkárosodottaknak vissza; nagy számmal emelkednek a kolostorok, amelyekben szemlélődő és önsanyargató életet élnek; kórházakat és egyéb jótékonysági s humanitárius intézeteket alapítanak és gondoznak, s egész vidékek jobbulnak meg s változtatják át életmódjukat erkölcsösebbé.1 (Benger. 1 V. ö. S. Anton. Summa 1. 3. tit. 5. c. 2. Theiner. Geschichte d. geistl. Bildungsanstalten p. 66. s. köv.
