Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 217 elég példa rá, hogy a barbárság hullámai áradtak szét egy-egy civilizált országra (népvándorlás, tatárjárás, török hódoltság), de az egyházban mindig volt regeneráló erő, az egyház volt az, mely valamint az újonnan megtért barbár népeknek megnyitotta a művelődés iskoláját, úgy a sivataggá lett szántóföldet újra művelés alá vette a kultúra ekevasával. Az egyháztörténelem tanulmányozásából tehát azt a vigasz- taló tanulságot merítjük, hogy ha a jövő fenyegető bajai (socialismus) csakugyan valóra válnak, az egyház lesz az, amely a kétségbeesésben reményt, a halálos betegnek életet nyújt, amely a romlásból és pusztulásból menekülést és fel- támadást biztosít. Lássuk már most, mennyiben valósul meg theol. okta- fásunkban ez a szép programmp Intézetünkben 1867-ben b. e. Zalka püspök lithografált scriptumát használták, a 70-es években ellenben Vascottit, végre 1880 óta Kazalyt használják. Minden esetre helyes volt a magyar tannyelvre áttérni. Dr. Mihályfi sem tartja megokoltnak az egyház- történet latin nyelven való előadását. Csak az a kérdés, megfelelnek-e a hazánkban használatos tankönyvek a fentiekben előadott irányelveknek ? Nem akarok itt konkrét bírálatokba bocsátkozni, de szaktanároktól hallottam, hogy vannak passzusok egyikben, amelyek azt a benyomást keltik, mintha Schlosserból vagy !tankéból volnának átírva. Külön- ben olyan tankönyv, amely a fentvázolt összes kívánalmak- nak megfelelne, egyáltalán nincsen. Magyar tankönyvünk Kazalyén kívül dr. Itapaicsé, nagyon jó, de a szemináriumok- nak nagyon terjedelmes, azonfelül egyik kötete nem kap- ható. Tudomásom szerint Brücké is le van fordítva, de nem kapható. Minthogy Kazalyé szintén kifogyott, könyvárus úton nem kapható (eltekintve egyéb gyengéitől), világos, hogy jó tankönyvről kell gondoskodni. Nálunk már 10 eve bajt okoz ez a tankönyvkérdés; a káplánok- és plébánosoktól kell kölcsön kérni a könyvet a tanulóknak. — Túlnagy mű tankönyvnek nem alkalmas, mert az egyháztörténet encyclopaedikus jellegénél, rendkívüli sokoldalúságánál fogva úgyis sok nehézséget okoz a tanulónak. Különben is nem
