Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

206

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

vonni, akkor valóban be kell ismernünk, bog}7 közkézen forgó egyháztörténet! tankönyveink e tekintetben hiányosak.

Tudvalevő dolog, hogy a hagyomány ismeretforrásai 1

1. az egyház tanító-hivatalán (magisterium virum, authenti- cum, ecclesia docens) kívül, mely főkép és ünnepélyes formában a zsinatokon nyilatkozik (innen a Synodologia fontossága), 2. consensus ss. Patrum (innen a Patrologia fontossága), 3. consensus Theologorum seu Scholae Theol. és tudvalevő, hogy ez alatt elsősorban a trienti zsinat előtti hittudósok értendők, 4. consensus fidelium seu ecclesia discens, amely nyilvánulhat különféle alakban, pl. az első időszak, az üldözések kora híveinek hite megállapítható a katakombák felirataiból és képeiből. Ha tehát a fönti szem- pontot jobban ki akarjuk domborítani egyháztörténeti tan- könyveinkben, akkor szükséges volna az első időszakban külön §-ban vázlatosan ismertetni a katakombák theolo- giáját2 és az apostoli atyák theologiáját.8 És a következő időszakban szükséges volna a Patrologia mellett a Patris- tika, vagyis külön §-ban a szentatyák theologiájának vázla- tos ismertetése,4 hasonlókép a középkor nagy hittudósai theologiájánakfl systematikus, de vázlatos összefoglalása külön -§-ban, és pedig a scholastika virágkorának végén (1075—1303, egyháztörténeti periódusban). Ily módon kellőkép volna kidomborítva az egyháztörténetnek, mint tantárgynak ezen második föladata. Yógül az újkorban pedig nagyobb súlyt kell fektetni a theol. irodalomtörténetének ismertetésére.6 Igaz, hogy tankönyveink minden időszak dogmatörténeti rovatában kellő figyelemre méltatják a főbb eretneksége1 Lásd az alapvető hittanokat.

9 Lásd Gyárfás J. A katakombák theologiája, az Egyházművé- szeti Lapokban, u. o. további források.

3 Lásd Sprinzl, Az apostoli atyák theologiája, magyar fordítás. Temesvár.

4 Lásd Nirschl, Patrologie und Patristik. Schwane, Dogmen- geschichte.

6 Lásd Schwane Dogmengeschichte. C. Werner, Gesch. d. apolog. u. polem. Litteratur.

0 Lásd Hurter, Nomenclator litterarius.