Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 201 végre a szentatyák és a jeles kath. exegeták Tcommentárai. De találó Bossuet tanácsa, hogy ne olvassuk a kommentárt csak azon vershez vagy szóhoz, amely tényleg nehézséget okoz. melyet nem értünk; mert magyarázatnak csak ott van értelme, létjogosultsága, ahol szükség van rá. A protestáns exegetikus müvekről pedig jól mondja XIII. Leó idézett körlevelében: Nimium dedecet, ut quis egregiis operibus, quae nostri abunde reliquerunt, ignoratis aut despectis, heterodoxorum libros praeoptet, ab eisque cum periculo sanae doctrinae et non raro cum detrimento fidei, explicationem locorum quae- rat, in quibus catholici ingenia et labores suos jam dudum optime collocarunt. Licet enim heterodoxorum studiis, pru- denter adhibitis, juvari interdum possit interpres catholicus, meminerit tamen incorruptum sacrorum scripturarum sen- sum extra ecclesiam neutiquam reperiri, neque ab eis tradi posse, qui verae fidei expertes, scripturae non medullam attingunt, sed corticem radunt. — A kath. exegesisnek pedig négy főbb korszakát különböztetjük meg: a parristikus exegesis, a középkor catenái, az újkorbeli régibb nagy exegeták és a legújabb katholikus exegeták. A Szentírás tanulmányozása, mint minden más tanul- mány, komoly személyes munkát, kitartó figyelmet és gon- dolkodást igényel. A szellemi táplálék is csak megemésztve hajt hasznot, ehhez pedig szükséges a figyelem, gondolko- dás, reflexio. E nélkül a gondolatok elmosódott képek gya- nánt gyorsan és nyom nélkül elvonulnak, ami kevés meg- marad, az is homályos felhő, nem pedig világossághoz hasonlít. Sok fiatalember ringatózik azon csalódásban, hogy a fődolog, minél többet összeolvasni és minél több isme- retet fölhalmazni, minél inkább a részletekbe bocsájtkozni. Gyakori és szerfölött káros hatású tévedés. Aki eszét, elmé- jét élesíti, határtalanul többet tett, mint aki emlékező- tehetségében ismereteket halmoz föl. — Sokan esnek azon hibába, hogy mindig részletekkel foglalkoznak, de az ege- szét össze nem foglalják, szétszedik versenkint, de soha- sem szemlélik fönsóges egységében az egészet. Ez az eljárás époly helytelen, mintha valaki a monumentális épületet nem
