Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

190

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

Ami a tantervét illeti, a fenti cél elérésére két évi tanfolyamot ajánltam heti egy órával és váltakozó rend- szerrel; egyik óv az elemi ismeretek megszerzésére (kezdők^ a másik ez ismeretek kibővítésére szolgál (haladók), de esetleg egy év is elegendő. Tananyag: egyik évben az olvasás elsajátítása, a grammatika alapos és a syntaxis elemi ismerete és könnyű részletek fordítása; a másik évben a grammatika ismétlése és a syntaxis bővebb ismerete, végül nehezebb részletek fordítása a didaktikus, poetikus és profé- tikus könyvekből. Fordításra lehetőleg olyan részletek válasz- tandók, amelyekkel az Exegesis óráin foglalkoznak s a Vul- gata alapján kommentálni tanultak, vagy amelyek dogmatikus szempontból fontosak, avagy más szempontból közelebbről érdeklik a tanulót, pl. tízparancs, messiási jövendölések, zsoltárok stb.

Ami a tanítás módszerét illeti, a tanár kerülje a mo- dern középiskolai nyelvtanítás főhibáját, t. i. ne fogjon hozzá magas tudományos filológiai nagy apparátussal, száz meg száz jegyzettel stb., hanem elemi modorban, egyszerű, világos és természetes módszert kövessen. Tehát az olvasási szabályok ismerete és az olvasás gyakorlása után (ezen főnehézséget legyőzvén) azonnal az ige és a főnév szabá- lyos ragozására térjen át, és csak ha ezt jól tudják, akkor vegye elő a szabálytalan igéket, ezekkel kapcsolatosan ismertetve a hangtani szabályokat, hogy ezen tisztán elmé- letinek látszó szabályoknak mindjárt lássa gyakorlati hasz- nát. Ezen módszert egykori mesteremtől, b. e. dr. Magyary Alajos apátplébánostól tanultam, mikor tőle mint VI-os diák a szünidőben, tankönyv nélkül, folyton a bibliával kezünkben, csupán diktálásra leírt rövid grammatika-vázlat segélyével a zsidó nyelvet megtanultam. Ez a módszer a helyes, mert kikerüli a mai középiskolai nyelvtanítás azon hibáit, amelyeket Hettinger Timotheusában (72., 85.) oly találóan ostoroz.

A helyes nyelvtanítás alapelve: először a szabályt, azután a kivételt, először a szabályos ragozást és pedig jól, azután a szabálytalan igeragozást; kerülni kell eleinte