Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
188 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. dotos vagy Thufeidydes, vagy pláne Livius és Tacitus, régi- ségre csak a Kigvéda vetekedik vele. Ámde a régiség érdé- kés patinája, sajátos zománca, csakis az eredetiben élvezhető (főkóp a Pentateuchusban). Azonfelül az eredeti héber szöveg stilisztikailag is rendkívül tanulságos és képző hatású, mert ily páratlan egyszerűség és mellette mégis oly plastikus stíl, annyi erő és nemes emelkedettség a görög-római remek- íróknál sohasem található. Továbbá ha általában szólva igaz, hogy az eredetit még a legtökéletesebb fordítás sem képes tökéletesen visszaadni, úgy fokozott mértékben áll ez a biblia héber eredeti szövegéről; a héber nyelv szel- lemét, irályának sajátos egyszerűségét és erejét, különös szel- lemét más nyelven, visszaadni teljes lehetetlenség. Végül csakis a zsidó nyelv ismerete mellett értheti meg igazán a bibliai görög nyelv és a Vulgata latin nyelvének számos hebraismusát a tanuló. Más oldalról pedig e nyelv meg- tanulása aránylag könnyű, mivel kevés gyökszava van, szó- képzése, grammatikája és mondattana rendkívül egyszerű és világos, legfeljebb a kezdet nehéz, mivel teljesen idegen írásmódjának olvasását nehezen szokja meg a tanuló. A porosz gimnáziumok felsőbb osztályaiban kötelező fcárgy a zsidó nyelv, aminek természetes magyarázata a protestánsok nagy bibliatisztelete. Szégyen volna, de káros is volna, hogyha hazánkban, mely szintén protestánsokkal erősen vegyes ország, a kath. papnevelő-intézetekben leg- alább mint fakultativ tárgy nem taníttatnék, mert rend- kívül kívánatos, hogy legalább néhány részletét az eredeti szövegnek olvassa legalább egyszer életében és a Vulgátával közvetetlenül összehasonlítani alkalma legyen a tanulónak. De főképen azért szükséges, hogy a tudományos kom- mentárokat olvashassa, megértse és használhassa a tanuló, sőt a nagyobb dogmatikai kézikönyvek megértéséhez is szükséges, mert a fontosabb dogmatikus helyek dogmatikus exegesise nem nélkülözheti az eredeti nyelv ismeretét és felhasználását, amiről Perrone, Palmieri stb. római dogma- tikusok kézikönyvei is fényes tanúbizonyságot tesznek. Nélküle tehát a tanuló hittudományi képzettségének tudó-
