Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

167

1803-ban kiadott tantervet, illetve a Ratio educationis publicae (Budae, 1806) §. 132—139. tantervét követte.

Ez időben a papnevelő-intézetek még erős állami gyám- kodás alatt álltak. Minden évben részletes jelentést volt köteles felterjeszteni a püspök a prímás útján a helytartó- tanácshoz. A jelentés referált a növendékekről és a taná- rokról; a növendékek előmeneteléről és magaviseletéről; a tanárokról, hogy minő qualificatiójuk van, mit és hogy adtak elő, sőt minden tárgyból a vizsgálati tételek részletes lajstromát is fel kellett terjeszteni. Észrevételeit a helytartó- tanács a prímás útján közölte a püspökkel. És ez a gyám- kodás még sokáig jozefinista ízű volt. így pl. épen Köszeghy Csanádi püspök 1808-ban, tehát mindjárt a szeminárium fennállásának második évében monitnst kapott, mert szemi- náriumában a kánonjog tanára a pápa infallibilitását és a zsinatok feletti joghatóságát védi. Ámde a correct egyházi érzületü Köszeghy (ex-jezsuita) férfiasán helyt állt; azzal védte tanárát, hogy ö nem talál kifogásolni valót oly tan előadásában, amelyet már századok óta a legnagyobb hit- tudósok védnek és tanítanak. Ez az atyáskodó állami gyám- kodás folyton így tartott egészen 1847-ig.

A theologiai oktatás reformálása tekintetében 1843-ban Kopácsy hercegprímás felterjesztést tett a helytartótanács- hoz, az akták onnan 1848-ban a kultuszminiszterhez kerültek, aki az új prímásnak, Hám Jánosnak adta ki, ez pedig a püspöki kar elé terjesztette, az ismét külön bizottságot kül- dött ki, Lonovics, Csanádi püspök elnöklete alatt. Ez az első, szakemberekből összeállított enquéte e kérdésben, amelyben minden megye legjelesebb szakembereivel volt képviselve. A bizottság behatóan tárgyalta a kérdést, munkálata sokat ígért, de fájdalom, az életbeléptetést megakadályozták a közbejött politikai események. A szabadságharc alatt a papnevelő-intézetek bezárultak és midőn újra megnyíltak, más órával álltak szemben.

Nem ide tartozik ezen nagy érdekű tanácskozás rósz- leteibe bocsátkozni, csak egy pontját említem fel, mert nemrégiben újra kísértett ez az eszme az országgyűlésen,