Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

143

nem szenved-e most is; ki tudja? ha nem várja-e epedve imádságunkat ? . . . oly szép a gyász és vigasztalás, az emlékezet és remény összeolvasztása által oly megható, a szívet egész gyökereit megillető az egyháznak mai vallási tette, hogy ez engem óvről-évre azon mértékben, melyben síromhoz közelebb jutok, mindig jobban és jobban meg- ragad; s ha máskor talán csak átvonuló érzelemmel sejte- nem is: halottak estéjén mindig lelkem lelkének egész ere- jével érzem és vallom, miszerint boldognak tartom maga- mát, hogy katholikus vagyok; hogy oly egyházban élek, mely nemcsak addig szeret, míg a föld alá nem temet: hanem azután is, az idők végéig naponkint megemlékezik felőlem a sz. áldozatban; halottak napján pedig évenkint, élő gyermekeiről szinte megfeledkezve, szívót egészen nekem- mondjam inkább átalában azoknak szenteli, kik a hit jelé- vei elmentek innen, s a békesség álmát aluszszák. Oh mint szeretném, ha ti is mindnyájan ezt éreznétek, ezt vallaná tok.«1

Erezzük és valljuk, hogy a magyar kath. egyházi iro- dalom Szabó Imre nevet, emlékét és műveit soha elfeledni nem fogja.

Ilont-Visk. Kudora János.

1 II. évfolyam V. köt. 112. lap.