Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

141

apostolok leveleiből veszi s hasonló kenetességgel tovább is szövi. Szívből fakadt üdvözleteivel megnyeri hallgatóit, azután figyelmüket leköti vagy valamely kedves emlékezet felújításával, pl. mikor járt körükben mint káplán, plé- bános, avagy bucsujárlataiban mikor hajdanta mint plébános itt vezette keresztül híveit.

Ha ily alkalmi érintkezési pontja nincs, akkor a tem- plom főoltárképére, a templom védszentjére veti tekintetét s így arról beszél velük, mi a hívek előtt a legkedvesebb. Nagy könnyedséggel s emelkedettséggel beszél ezekről, mi- vei alig van Magyarországon templom, melynek védszent- jéről beszédet nem készített volna, erről tanúskodik szám- tálán, a szentek tiszteletére írt beszéde.

Az a nagy tetterő, remény és bizalom azonban, mely- ről plébános korában elmondott beszédei tanúskodnak, bús, borongós merengésbe mennek át, egyháza számára kevés vigasztalót, kevés biztatót látnak a messze jövendőbe tekintő szemei. Bánatos sejtelmeinek ismételve ad megható kifejezést.

A püspök középtermetű, kissé elhízott alakú volt, a magyar plébános tipikus arcvonásaival, melyekből jóság és kedélyesség sugárzott. Hangja kellemes, előadása egyszerű, fesztelen, igénytelen; mégis a hallgatókat erősen lekötve tartotta; kifejtett eszméiben s eszmemenetében, nem pedig előadásában, vagy külső megjelenésében rejlett beszédei nagy hatásának titka. Nagy érzelmek, nagy indulatok kel- tésére, kifejezésére nem volt ereje, de nem volt lelki hajlandósága sem. Testi és szellemi képességeinek okos mór- legelósóvel a szelíd érzelmek, a jól eső öröm s a magyar borongós bánkódás kifejtésére irányította erejét és sem beszédei kidolgozásában sem előadásában nem lépte át a mérséklet azon határát, melyet képességei vontak meg.

Legnagyobb érdeme, legnagyobb sikere s egyházi beszédeinek maradandó értéke, hogy a hallgatókban az egyház, a vallás iránti ragaszkodást, szeretetet és hivsóget tudta felébreszteni és folyton életben tartani. Egyházi beszédeiből számtalan helyet lehet idézni, melyben mély