Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

123

ki ugyan szemeiket, hanem az irigy eléggé elárulta szivének sötét gonoszságát.«1 »A tékozló fiút körüllepték a világ leányai, míg az apai házból elvitt örökségben tartott, de mikor már elrongyosodott s éhségét a sertések válujából csillapítá, rá sem néztek többé! . . . Az erős, de együgyű Sámson édes csalódással hajtá fejét a hízelgő Dalila ölébe; azt hivé, hogy ott, azon kebelben buzog az ő boldogságának gazdag forrása ... és ime, épen ez a csalfa nő, ki szerel- mes enyelgések között ereje titkát kicsalta, lett az ő csúfos veszteségének okozója. Mind így járnak a világ isten- télén fiai.« 2

Ez adoma és példákban nemcsak pompás elbeszélőnek mutatja magát, hanem a rövidre mórt, szabatos tanulság hozzáfűzése mesteri is.

Ellentétek és szentenciák. E két rhetorikai alakzat, mely a latin szónokok erejét képezte Szabó Imre előtt magyar egyházi szónokaink beszédeiben csak kivételesen s elvétve fordult elő. Szabó Imre érdeme, hogy a magyar nép gondolkodását csinosabb mezbe öltöztetve vitte fel a szó- székre.

Különösen becses a népies egyházi beszédekben a szentencia, mely tetszetős alakjánál fogva megragadja a hallgató figyelmét, nyomban a szónok után ismétli azt magában a hallgató, rövid és csattanós volta miatt pedig könnyen megmarad az emlékező tehetségben s így azt a hallgató, mint lelki kincset viszi magával haza, mely később is sokszor felújul elméjében s nemesítő hatást gyakorol a szívre s igen sokszor az elhatározás pillanatában jóra indítja az akaratot.

Ellentétek. »Mily különbség a betlehemi istálló és a kálvária között. Ott röpöső kisded, mennyei mosolygást! gyermek: itt holt s mily iszonyúan elkínzott, eléktelenített holttest van Mária ölében.« a »Két zászló lobog ma előttetek, atyámfiai; az egyik örömszínű, fölékesítve virágokkal, tarka

1 Második évfolyam II. köt. 12. 1.

2 i. h. 50—51. 1.

3 Második évfolyam V. köt. 9. 1.