Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

115

amely el nem enyész, miként a földi termék, hanem örökkön él. Mert írva vagyon: »Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti terméstek megma- radjon.«1 És »szavaim — mond az Ur — nem olyanok-e, mint a tűz és mint a pöröly, amely sziklákat repeszt széjjel?«* Gon- dőljük meg az Isten igéjének fenségét. »Quid vobis plus esse videtur — mond arlesi sz. Césárs — verbum Dei, an corpus Christi? Si verum dicere vultis, hoc utique dicere debetis, quod non sit minus verbum Dei, quam corpus Christi.« És »óh, szent ékesszólás — kiált fel Audisio — te fenséges drága gyémántköve az apostoli koronának (hár- más hivatalnak)! általad folytatja az ember az emberré lett Igének művét itt a földön: te magad egy neme vagy a meg- testesülésnek!«4 — Gondoljuk meg, mennyi áldást hoz e tisztség a földre, a népre s magokra az egyház szolgáira,

detők által kiterjeszti a vallás hódító hatalmát a világ végéig. (Belle- froid. i. m. 33. 1.) — Azért nagy felelősség terheli azokat, akiknek ajakán elveszti erejét az Isten igéje, nem hat a hívek üdvére, akár mert magokat, nem az Isten igéjét prédikálják, akár mert hanyagul, nem az Úr szellemében prédikálnak. — »Hogy az Isten igéje, amely eleven és hathatós és átható bb minden kétélű kardnál, s a hívek üdvére vagyon rendelve, — mond IX. Pius — az igehirdetők hibája folytán terméketlenné ne váljék, ne szűnjenek meg, tisztelendő test- vérek! (a püspöki kar) hangsúlyozni és meghagyni, hogy nagy fele- lősséggel járó tisztök súlyát jól megfontolván, az evangéliumi szol- gálatot ne az emberi bölcsesség meggyőző szavaival, nem hiú és tét- széni vágyó ékesszólás Világi s szentségtelenítő pompájával, hanem a szellem és igazság kitüntetésével lelkiismeretesen gyakorolják, hogy az igazság igéit helyesen és méltán kezeljék, ne magokat, hanem Krisztust, a Megfeszítettet hirdessék, szent vallásunk hitcikkelyeit és parancsait az egyház és a szentatyák tanítása szerint, erővel tel- jes és vonzó nyelven hirdessék a népnek világosan és érthetően, a különös állapotbeli kötelmeket pontosan megismertessék, a bűntől őket elrettentsék s az erény követésére buzdítsák. Encyklika. Qui plu- ribus. 9. Nov. 1846.

1 Ján. 15, 16.

2 Jer. 23, 29.

3 Caes. Arelat. sermo 95. Qual. exc. Dei verbi.

4 Audisio. Lezioni di sacra eloquenza. v. 1. 1. 1. — Sz. Ágoston a prédikátort »dictor rerum magnarum«־nak nevezi. De doctr. christ. 1. 4. c. 19.

8*