Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL.

111

bum Dei, et quantum damnationis, si fuerint negligentes.1 Nagy sz. Gergely: Tot occidimus, quot ad mortem ire quotidie tepidi et tacentes videmus, quia peccatum subditi culpa praepositi, si tacuerit, reputatur.1 2 Szevillai sz. Izidor pedig egyenesen kimondja, hogy a papság a nép bűnei miatt kárhozik el, hahogy tudatlan- ságában fel nem világosítja s ha vétkeiért meg nem dorgálja.3 Miklós pápa így kiált fel: Reánk van bízva a mennyei magnak elhintése. Jaj nekünk! ha azt el nem hintjük, jaj, ha hallgatunk! Amit hogyha az Úr választott edénye (sz. Pál) rettegve és fel- jajdúlva említ, mennyivel inkább kell attól nekünk, csekélyeknek félnünk.4

A bűn és beszámíthatóság fokára nézve azt mondja Liguori sz. Alfonz·' Doctores affirmant graviter peccare parochum, qui per mensem continuum, aut per tres menses discontinuos concio- nari omittit, exceptis duobus mensibus, in quibus permittit C. Trid. parochis, ex iusta causa ab episcopo approbanda, posse licite abesse.5

Aki könnyelműen végzi e tisztet, ép oly felelős Isten előtt, mintha nem is végezné. Sz. Alfonz erre vonatkozólag ismét azt mondja■: »Aki csak úgy a jó szerencsérre bízza magát s beszél a szószéken, amit tud s ami épen eszébe jut, az többet árt a lelkeknek, mint amennyit használ.« Előbb pedig: »A világ rom- lását fökép a rossz prédikátorok és a rossz gyóntatok okozzák — a rosszak alatt pedig azokat értem — úgymond — akik tisztüket nem töltik be úgy, amint kellene.« Árulóknak mondja az ékeskedő szónokokat, akik csak ragyogni akarnak (P. d’Avila nyomán) és az egyház legnagyobb ellenségeinek tartja őket (P. Sanzio nyomán).6

E szigorú kötelem ugyan első sorban a püspökökre és plé- bánosokra hárul, azonban oly papok is kötelesek tanítani, kik nincsenek a lelkipásztorkodásban, nem ugyan a jog és igazsá- gosság, hanem a keresztényi szeretet szempontjából. »Sacerdotem oportet praedicare.« Pont. Rom. in ordin. presbyt. -— S méltán éri az ilyet, ha nem prédikál, megrovás, főkép oly vidéken, ahol

1 S. J. Chrysost. hóm. 54. in cap. 25. Matth.

2 S. Greg. M. hóm. 11. in Ezech.

8 S. Isid. Hispal. Sentent. 1. 3.

4 Nie. P. Epist. ad Mich, imper. Gratian. decret. p. 1. distinet. 43. c. 5. — Még többet összegyűjtött Schleiniger Das kirchl. Predigt- amt. Preiburg im Breisgau. 1881. Einleit. Nro. 5. 2—13. 11.

5 S. Alf. Liguor. Prax. Confess. n. 203. — Barbosa. De offic. paroch. p. 1. c. 11. n. 8. — Segneri. Instruz. p. I. paroc. 5. p. 2.

8 S. Alf. Liguor 1. idézve P. Avila és P. Sanzio. ném. ford. Der Priester im Gebete. II. Abtheil. 4. Belehr. L. Schieinig, i. h.