Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

108

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

maghoz, amelyet az örök magvető évről évre szakadatlanul szántó- földjébe vet; a mag kezdete minden gyümölcsnek; valamint, ha a magvető nem vet magot, nincsen gyümölcs, ép úgy nincsen lelki élet, lelki aratás Isten igéjének hirdetése nélkül. 8 valamint a föld, melyet be nem vetnek, csak gyomot, bogácsot és tövist terem, úgy a községben is kivesz minden lelki élet, erény, s csak bűnök s szenvedélyek kapnak lábra, ha az Isten igéjét a lelki- pásztor nem hirdeti. — Ép így hasonlítja össze Nagy sz. Gergely1 az Isten igéjét harmattal és esővel, mint azt már a szentírásban is olvassuk.1 2 3 Valamint a föld harmat és eső nélkül pusztává, sivárrá lenne, s minden növénynek el kellene száradnia, úgy az ember szive is Isten igéjének hirdetése nélkül elsatnyulna, kiasznók és megromolna. — Nemkülönben kenyérrel is szokás az Isten igéjét összehasonlítani.8

Magokat a hitszónokokat felhőhöz hasonlítják, melyekből a földet termékenyítő eső hull alá.4 — Az Isten igéje tehát mag, eső és táplálék, amely nélkül a község lelki életének kezdete, virágzása és befejezése nem lehetséges. Miért is az egyház, áthatva ama meggyőződéstől, hogy az Isten igéjének hirdetése elkerülhe- tétlenül szükséges, e kötelemnek szorgos és lelkiismeretes betol- tését mindenkor nyomatékkai sürgette s lelkipásztorainak meg- hagyta, hogy e hivatalukban mindenkor lelkiismeretesen járjanak el.5

2. — A hitszónoklati tisztség Krisztus Urunk szavai és az anyaszentegyház tanítása szerint a lelkipásztornak legelső teendője. »Mert ha prédikálok — mondja sz. Pál6 * — nem dicsőségem nekem, mert hisz szükséges tennem, és jaj volna nekem, ha nem prédikáltam volna!«

Fontos volt mindenha a hitszónoki tisztnek lelkiisme- retes, pontos betöltése, mert hiszen ez népesítette be hívőkkel az anyaszentegyházat, s ettől függött legnagyobb részben a keresztény egyház gyarapodása, jórészt jóléte és virág- zása, anyagi és szellemi növekedése s kiterjedése, — de

1 Greg. Magn. Expos, moral, in Job. 1. XXIX. c. 18. Opp. t.

II. p. 187.

2 Móz. V. k. 32, 1—2.

3 Ján. 6, 27—33. — Ohrysost. in Joan. hóm. XVIII. Opp. tom. VIII. col. 119.

4 Móz. éneke. V. Móz. 32, 2.

5 Schüch. Pastoraltheol. Linz. 1865. magy. ford. Győr, 1884.

99—100. 11.

8 I. Cor. 9, 16.