Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

103

szent azon egyházi szónokkal, aki csak levelet azaz tapsot keres és termel, nem gyümölcsöt azaz bűnbánatot) : »Hisz — úgymond

— a szegény fa mitsem vétett, hogy, mikor az Úr éhes volt, nem volt gyümölcse, nem is lévén még meg az ideje a gyümölcs- érésnek: hanem inkább rászolgálnak erre azok a papok, akik az Isten házában világi dolgokat adnak elő, az áhitat gyümölcseit pedig, amelyre az Úr éhezik vala s amelyeket meg kellett volna teremniük, meg nem termették! Az Úr átkára elszáradt a tér- méketlen fügefa, mit az Úr azért tett, hogy az (érdekelt) emberek ezt látván, vagy hallván, annál inkább megértsék, hogy elkerül- hetetlen isteni ítélet vár reájok, ha gyümölcstelenül azaz termé- ketlenül beszélnek s csak a tapsot, vagy dicséretet s zöld levelet keresik az egyházi beszédben.« Y. ö. Alex. Kelem. Strom. 1. c. 4, 2, c. 1. — Origen, hóm. 7. in Jesum Na ve. — Öreg. Naz. orat. 32. — Greg. Nyssen. hexaem. hóm. 1. — Ambros, lib. 2 in Luc. c. 2. 1. 8. c. 18. — Hieronym. ep. 2. ad Nepot. 125. — August, de genes, contra Manich. 1. 1. c. 1. de doctrin. christ. lib. 4. c. 10, 11, 14, 28. — Cassianus collat. 14. c. 6. Petr. Chrysol. sermo 18. — Isidor. Peius. 1. 4. ep. 30. 1. 5. ep. 20.

— Prosper de vita contemplat. 1. 3. c. ult. és mások.1

2. — Az egyházi vagyis a hitszónoklatnak célja kivi- láglik a lelkipásztori tanítói hivatal gyakorlati eszméjéből. Ez t. i., mint föntebb kifejtettük, »hogy az evangélium magvait, Krisztus Urunk szavai és parancsa alapján, az egész világra és minden idők embereinek megvigyük, és minden embert megtanítsunk mindarra, amit Krisztus Urunk meghagyott, hogy így minden ember felvilágosodván, meg- ismerje az igazságot és életét a szerint rendezze be és úgy éljen, hogy ekként mindörökre üdvözüljön« (2. §. 1.).

A hitszónoklatnak célja tehát nem más, mint, hogy meg- valósuljon amiért maga Krisztus Urunk e világra jött.

»A'n azért jöttem e világra — mond az Üdvözítő — hogy életök legyen és hogy az bőségesebb legyen.«2 — Csupán így dicsőül meg az Isten, és csak így valósul meg a tanítói vagy prófétai tisztség eszméje. Akkor felkiálthat az egyházi szónok Krisztus Urunkkal: »Atyám! én téged megdicsöítet1 L. Schleiniger D. kirchl. Predigtamt. Einleitung. Nr. 2. — Longhaye. S. J. La prédication. 1880. stb. — Kehrein i. m. Einleit. 5—22. 11.

2 Ján. 10, .10. ,