Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

88

I)R. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

életszükséglet, mint a lélekzet második természete. Azért nincs természetesebb terjesztője a vallásnak, mint az asz- szony. »Ami a pap a községben, az a nő a családban; midőn Isten a nőt a gyermek bölcsőjéhez rendeli, egyszer- smind a család védőangyalává teszi. Itt végzi a családanya tisztét, mint házi pap; itt őrködik, int, lelkesít, oktat, itt imádkozik és áldoz. A pap Istennek munkatársa, a család- anya pedig munkatársa a papnak Isten országának terjesz- tésére«.1

»A keresztény családanya házában a hit angyala, Vesta szűzként ápolja szakadatlanul a családi szentélyben annak szent tüzet. Az ájtatosság óráiban ö a papnő. A férj, a gyermekek és hozzátartozói leikéinek édes anyja. 0 azon erős asszony, kiről a Szentírás oly dicsérőleg beszól, mert hitében mi sem tántoríthatja meg.«2

2. A nő egyszersmind hitves. Ezen viszonynyal járó kötelmeit kifejti maga az apostol: »Asszonyok — úgy- mond — engedjetek férjeiteknek, mint szükséges az Úrban, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus feje az anya- szentegyháznak; azért amint az egyház Krisztusnak enged, úgy engedjenek az asszonyok is férjeiknek.« 3

»Az asszony csendességgel tanuljon mindent enge- delmességben. Nem engedem az asszonynak — mond ugyan- csak az apostol —, hogy tanítson, sem hogy uralkodjék férjén, hanem hogy hallgatásban legyen, mert Ádám for- máltatott először, azután Éva, és Adám meg nem csalatott, az asszony pedig megcsalatván, áthágta a parancsolatot«.4

Nemcsak nem tilos, sőt inkább szent kötelessége a nőnek, kellő határok között úgy alkalmazkodni, hogy férjé- nek szívét magának lekösse. De ennek alapja mindig az Isten iránt való szeretet legyen. Örökké szép példaképe marad a hitvesi szeretetnek szent Erzsébet, aki férjének mindenben engedett és mindenkor kedvében igyekezett

> Hahn-Hahn. M. Reg. II. k. 111.

1 Varga M. i. m. 247—248.

* Et'ez. 5.

♦ Tim. I. 2. r.