Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Irodalmi értesítő

892

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

téből három jól kidolgozott prédikáció emelkedik ki: a 3z. István király ünnepi Buda várában, a halottak estejón és- Szentség imádásra Győrött tartott beszédek.

A többi, tudományos meghatározás szerint nagy és kicsiny alkalmi beszédre osztható fel.

A nagy alkalmi beszédek: a győr-nádorvárosi hitköz- ség száz éves fennállásakor, a győri kegykóp kétszáz éves jubileumára, a budapesti szamaritánus egyesület gyűjtése- kor, egyesületi zászlószentelésre, a magyar kereszténység 900 éves jubileumára, az 1900. év bezárására, a győrvidéki tanító-egyesület jubileumára, templomszentelósekre, gyerme- kék első szent áldozására, plébánosi beiktatásra, ezüst- és arany-misére, szerzetesi fogadalom letételére, fájdalmas pón- teken, nagycsütörtökön és nagypénteken mondattak el.

A kisebb alkalmi beszédek: házszenteléskor, kereszte- lések és esketósekkor hangzottak el.

A beszédek puszta címeinek felsorolása bemutatja a kötet gazdag tartalmát, előkelőségét, gyakorlati hasznave- hetősógét.

A kidolgozás tárgy- és alkalomszerű és mindig emel- kedett. A tárgy és alkalom nem köznapi, vagy elcsépelt eszméket kelt a szónokban, ellenkezőleg, mindig kellemesen lepi meg a hallgatót az újság ingerével. Az ünnepi hangú- latban egybegyült hallgatókat a szónok előbb saját eszméi- nek magaslatára, utóbb az Istenhez emeli fel. Ha eszméi- nek nagy bősége el is ragadja néha a tárgy egységétől, a csoportosított rokon gondolatok bősége annál hasznosabb a beszédek olvasójára.

A kifejtésben a szónok halhatatlan emlékű Szabó Imre tanítványának mutatja be magát: emelkedett és né- pies. A beszéd ezen két elemét mesterének útmutatása nyomán, az egyház közimáinak, a magyar egyház énekei- nek eszméibe való beillesztésével éri el. Amint ajkáról felhangzik az egyház közimája, amint felvillan az ismert egyházi ének egy-egy versszaka, otthonában érzi magát a. magyar nép gyermeke.