Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

86

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

2. A családfő házastárs is. Feleségül választva hit- vesét, kell, hogy élettársának is tekintse öt. Kérje ki taná- csát, mint aki legközelebb áll hozzá és mindenben közös vele, jó és balsorsa érdekli. Őrangyala az, kit Isten rendelt melléje. Emlékezzék meg az esküről, melyet az oltárnál tett, mely öt holtáiglan leköti. Ha zsarnokoskodik vele, méltósága ellen cselekszik. A szeretet alapja minden köte- lességnek. »Férjek — mond a népek apostola — szeressétek feleségeiteket, mint Krisztus szerette az egyházat és önnön- magát adta érette. Úgy kell a férfiaknak szeretni feleségö- két, mint önnön testöket. Aki feleségét szereti, önnön- magát szereti. Soha senki a maga testét nem gyűlölte, hanem neveli és táplálja. . . engedvén egymásnak Krisztus félelmében«.1 Szeretet csatolja a férjet hitveséhez, mert több az neki, mint szülői, mint testvérei, rokonai, ezeket mind elhagyta ö érette. E szeretet eszközli, hogy a férj és nö egy szív, egy lélek két testben, hogy egymást kölcsö- nősen megértik és istápolják, s ez a szeretet virulni fog még akkor is, ha már az aggkor ősz hajat vonand fejőkre. Vegyenek példát Ábrahámtól és Sárától, Izsáktól és Rebek- kától, Jákobtól és ítácheltöl és mindazon jámbor hitvesek- tői, akiket a szentiratok példaképül említenek.

3. A családfő egyúttal atya s mint fejedelem kormá- nyozza kisded országát. Atyja gyermekeinek, kikkel Isten megáldotta, hogy őket ápolja, jó keresztényekké és hasznos polgárokká nevelje. Ezek, kell, hogy gondjainak kiváló tárgya legyenek.

A családfő atya. Dicsőbb név nincs, mint ez. Isten maga is atyának hivatja magát. Kell tehát, hogy e név- nek és a vele járó kötelmeknek meg is feleljen. Háznépének erényes, vagy romlott élete legnagyobb részt tőle függ. Lássa el őket jó alapelvekkel, és gyermekei szelid érzel- mekkel fognak felnőni, érintkezéseikben s az élet minden viszonyaiban okosak és tapintatosak lesznek, de ha a családfő nem sokat törődik velők, elhanyagolja őket, akkor

Efez. 5. r.