Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Irodalmi értesítő

878

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

az emberek húzták a szekereket«. Mindezekből kijutott a monostornak is, hol az éhséggel küzdenek a szegény barátok. 1321-ben kedvező birtokcserét eszközöl Jakab apát Bugudi Kázmér gr. fiaival, de hiába, rossz idők járnak; a szegény barátokra még sötétebb napok virradnak, midőn 1831-ben a rabló Németújvári fölgyujtja, kirabolja a monostort és templomát. Ekkor égett oda az alapítási és a többi okmány, mi az apátság vesztét okozhatta volna, ha Róbert Károly király Jeromos apát megkeresésére ki nem adja azt a nagy- fontosságú okiratot, mely a monostort előbbi jogaiba vissza- helyezi, de sőt az előbb élvezett kedvezményeket is meg- erősíti, gyarapítja. Ez okmányt Mária királynő is aláírta. Mégis, úgyszólván szünet nélkül folyik ezután a viszályko- dás a kegyúri jogokért, s nem szűnnek a határvillongások sem. A legnagyobb baj azonban, hogy a XY. század közepén maga az apát tékozolja el a birtokot, s mivel erkölcsi élete sem egészen tiszta, elkergetik Vencel apátot. Most a kegy- uraság jogánál történnek nagy változások, mert úgy látjuk, hogy Vencel elűzetése után a győri püspök, majd maga a király adományozza a jaáki apátságot. A dolog nem egészen világos, de alighanem Vencel apáttal van összefüggésben.

1457-ben újra tulajdonost cserél a kegyurasági jog, midőn augusztus 22-én V. László király monyorókeréki Elderbach Bertoldnak adományozza.

Míg Széchényi gróf az Elderbachok kegyuraságát festi, megszokott kedves hangján néhány felette érdekes kultur- historikus adatot sző bele történetébe. Ilyen György bazini grófnak Széchy ellen kitűzött bajvívása, hogy ezzel a peres örökség sorsa eldőljön; ilyen a kegyuraság utolsó sarjának, Elderbach Jánosnak, a tékozló nagyúrnak viszonya Erdődi Bakócz Tanással; e viszony következménye, hogy a jaáki apátság kegyurasági joga az Erdődy-család birtokába jut, s ezentúl már végig az Erdődy-család kezében marad.

II. Ulászló kora szomorú, s gyászosak az állapotok a monostorban is, melyből a szerzetesek eltávoznak, hogy az országban szerte kóboroljanak, nem törődve elöljáróik intésé- vei, kicsinyéivé azoknak minden intézkedését. A gyalázat