Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Drágos Gyula: Galimberti Alajos előadásaiból
hittudomXkyi mozgalmak, vegyesek. 857 »A gondviselés szembetünősége a történelemben« és igy ír: »Valljon a gondviselés, mely tündöklik mindnyájunk meg- teremtésében és fentartásában, nem ragyogna-e az egész emberi nemben ? Lehetetlen. Lehetetlen, hogy a gondviselés, melyet világosan bizonyítanak a természettudományok, nem tűnnék ki azokból is, melyeknek tárgya az emberi szellem.« Cantu Cézár: »Az ember minden Sizonynyal, ha tud- tán kívül is, itt a földön teljesíti a gondviselés szándékait és ez, mely a csillagoknak oly keringő pályát szabott, mely- tői el nem térhetnek, bizonyosan nem hagyta a vak sorsra az emberi fajt, sőt kormányozza azon titkos összeköttetés- sei, melyben az isteni előrelátás és a szabad akarat ellen- mondás nélkül megegyeznek.« Perrone íteudefeld történeti művének kritikai meg- bírálásában •így ír: »De mindenek felett szükséges, hogy a történetíró az ember szeme elé állítsa az isteni gondviselés működését, amelyet legtöbbször az ember akarata, tudta nélkül, sőt ellenére is az emberek cselekedeteit, vergődéseit, nagy vállalatait egy egészen ellenkező eredményre vezeti, mint a milyent azok kitűztek volt magoknak.« IV. érv. Az összes történetírók tekintélye, különösen a görög és római történetíróké. A görögök közül idézzük először is Herodotust, ki a görög történetírásnak mintegy apja. Története VII-ik k. 5-ik fejezetében a történeti esemónyekbeni isteni gondviselés befolyásáról így ír: »Gaudet enum Deus eminentissima que- que deprimere unde et ingens exercitus ab exigno profliga- tur quoties Deus iis, quibus invidet aut metum incutit aut tonitru. Popterea quidam secus ac dignitas sua postulabat, in calamitatem inciderunt, quia Deus neminemalium, quam se ipsum sinit de se magnifice sentive.« Kilencedik könyvében pedig olvassuk, hogy Xerxes, a perzsák királya önmaga vallotta be, hogy a medok uralmá- nak megszűnése és átadása a perzsáknak isteni rendeletből és akaratból történt, ugyanis Xerxes így beszél önmagáról: »Quemadmodum a majoribus natu accipio, ex quo imperium hoc a Medis eripuimus, Astyage per Cyrum amato, nunquam 55 Hittudományi Folyóirat. 1901.
