Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
-k -c: Jézus Krisztus kínszenvedéseinek ereklyéi
850 JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. fölállításával profanálja.1 Constantinusnak tehát csak e hagyományt kellett meghallgatnia, hogy a sír helyére akadjon. Ennek ellentmondani látszik Özsébnek egy kijelen- tése: azt mondja ugyanis a sírról, hogy »feledésbe ment,« hogy »minden remény ellenére« találták meg és hogy »a Megváltó kínszenvedése emez emlékének« a megtalálása valóságos csoda.1 2 Langen azonban a »kínszenvedés ez em- léke« alatt a keresztet érti és a többi kijelentést azokkal a profanálásokkal igyekezik megmagyarázni, melyeknek a sír ki volt téve, és melyek nem engedték remélni, hogy oly tökéletes jó karban fogják föltalálni. Constantinus meghalt 337-ben: így tehát a valódi keresztet 333 és a császár halála közti időben találták meg, de — mondják az említett szerzők — a közelebbi körülményeket nem ismerjük.3 B. k.—c. (Folyt, köv.) 1 TL o. 403. old. 2 xe xal ilyvoía naQaSeSofrévot’■ Vita Const., III. 26. — Hao eXníSa n úanv• U. O. III. 28. — / In OKI• exnl.rfeiv KA r !tol- vneyficnveí. TJ. o. III. 30. 3 Kraus id. mü. 72. s köv. old.
