Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Kőrössy Endre: Az isteni és az emberi erények

AZ ISTENI ÉS AZ ERKÖLCSI ERÉNYEK EGYMÁSRA VALÓ HATÁSUKBAN. 813

Fides, spes, charitas — a három isteni erény.

Justitia, temperantia, fortitudo, prudentia — a négy *erkölcsi erény.

Tudjuk, hogy a hitnek alapját és ״indokát (obiectum formale) Isten képezi: auctoritas Dei; mivelhogy Isten min- ׳dent tud és igazmondó. Mert a hit — amint a meghatározás mondja — azon természetfeletti erény, melynél fogva a kinyilatkoztatott igazságokat igaznak tartjuk egyedül azért, mert Istentől származtak, Isten pedig sem meg nem csal- hat, sem meg nem csalathatik. Istennek tehát részünkről justitia legalis-sal1 tartozunk a hitnél; mert Isten a hitet az emberiség közös javára ajándékozta és a hit mintegy a keresztény emberiségnek Istentől kapott alkotmányát képezi. A justitia elve: suum cuique; és Isten csalhatatlan tekin- télyénél fogva feltétlenül megkövetelheti teremtményeitől, kiknek természetfeletti szervezetet adott, mint alattvalóitól, hogy megadják neki, ami őt illeti: a hitet.

Másrészt a justitiához tartozó rokon erények1 2 közül a religio és ennek külső megnyilatkozásai: a devotio, ado- ratio Dei, cultus Sanctorum, az oratio, a votum, a juramen- tum, az adjuratio és a sanctificatio festorum épen a hitnek integrans részeit képezik. Aztán az obedientia és a humili- tas — a justitiának hasonlóképen társ-erényei szemben a kinyilatkoztatással, az egyházzal és az egyház parancsolatai- val, szintén elmaradhatatlan alkatrészei a hitnek; — külön- ben hogyan lehetne eleven a hit? Pedig valamint a test lélek nélkül holt, ép úgy a hit is cselekedetek nélkül meg van halva; mondja az apostol. (Jak. 2, 26.) — Nem is hit tehát, csak üres forma, melynek épen a lényege hiányzik.

A természetfeletti remény - mert csak akkor isteni erény, ha természetfeletti is — három mozzanatot foglal

1 Virtutes justitiae adnexae: 1. religio, 2. humilitas, 3. obedi- entia, 4. gratitudo, 5. pietas, 6. observantia, 7. veraeitas, 8. affabili- tas, 9. liberalitas.

2 Justitia legalis ordinat partes ad totum, seu inclinat subdi- tos ad reddendum communitati seu principi, quod ipsi debitum est propter bonum commune. — Müller, Moralis, 11. 310.