Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁK.

809

Az 1528-ban tartott sienai és a Boroméi sz. Károly által tartott IV. milánói zsinatok 1576-ban azt határozták, bogy minden plébánia-templomban legalább is a főoltár legyen egészen kőből, bogy így a templom is az iinnepies fölszentelésben részesülhessen.

A templomoknak az oly oltárai, amelyek egész a földig fából vannak, vagy ha alul tégla építményűek is, de hiány- zik az egész asztalt kitevő nagy kőlap, és bár áldozati asz- tálul oly oltárkövet birnak csak, mint amilyen a hordoz- ható oltároké, mindazáltal hordozható oltár névvel nem jelölhetők ; minthogy bizonyos állandósággal ahhoz a hely- hez kötöttek, ahol állanak. Az a templom, amelynek főol- tára is csak ily alkotású, az csakis megáldásban (bene- dictio), nem pedig ünnepies fölszentelésben (dedicatio) részesülhet.

A görög szertartásúaknak hordozható oltáraik nincse- nek, ezek ugyanis a hordozható oltárkő helyett egy posztó- darabot használnak, amikor olyan oltárokon tartják a misét, amelyeknek fölszenteltsége nincsen; vagy pedig ha szükség esetén a templomoktól távol eső helyeken miséznek, mint ez megtörténhetik a táborban, a pusztákon, a vadonokban tartott isteni szolgálatok alkalmával. Az ilyen posztódarabokat a templom fölszentelésekor szenteli meg a püspök és pedig oly módon, hogy egy posztót terít a már fölszentelt oltárra és itt ezt, a különösen erre rendelt szertartások és imák közt megszenteli, ezután pedig e nagy posztót a megfelelő nagyságú részekre szétdarabolják és elküldik oda, ahol szűk- ség van ilyenekre. E megszentelt és a mise szolgálat céljára szánt posztódarabnak antimensium az egyházi neve.1

A görög szertartásúak az antimensiumot úgy hasz- nálják már a régi idők óta, mint a római egyház a porta- tilót; ugyanis hogyha még föl nem szentelt oltáron, vagy pedig a fölszentelt templomtól és oltártól távol miséznek, akkor ezt az oltáralkotmánynak a közepén helyezik el az oltár abrosza alá.

1 Theodor. Balsamon. Exposit. Can. 31. Cono. Trull. Jac. Goar : Euchologia Graecorum.

Hittudományi Folyóirat. 1901.