Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

8Ü(i

NYŐUBE ANTAL.

pediglen még abban az esetben sem, bogy ha az idegen terület főpásztora egyébként ezt meg is engedné.1

E megszorító rendeletre, mint XIII. Benedek pápa kifejtette az adott okot, hogy a püspökök közül igen sokan csupán kedveskedésből egyes főrangúak magánházaiba szók- ták e hordozható oltáraikat elvinni és ott tartottak szent misét, vagy pedig megengedték, hogy más pap misézzen azokon még oly helyeken is, ahol magánkápolnára a kivált- ság nem volt meg. És ezt nemcsak a saját püspöki megye- jök határain belül, hanem idegen megye területén is meg- tették a püspökök.2

Az az egyházi oltártörvény, mely I. sz. Szilveszter óta kötelezőleg fönnáll, az a hordozható oltárokra is kiterjed.

Az első követelmény itt is az, hogy a püspök által fölszentelt kő legyen a hitelesen elzárt ereklyékkel biró oltárlap, amelyen a szent áldozat történik, az azután mindegy, hogy márványból, vagy más terméskőből van-e ez az oltárlap ? Tisztes formában elkészítettnek kell lennie s egy darabból állónak; mert a több darabból, bár művé- sziesen összerótt, vagy a könnyebb úti kezelhetőség miatt kettős, könyvtábla módon összehajtható lapokat az egyház tilt és nem ismer el oltárkőnek, következőleg nem is sza- bad az ilyenféléken misézni.

Midőn az egyházi törvény fontos okokból megengedi a hordozható oltárok használatát, egyszersmind kiköti azt, hogy az oltárkövön kívül minden más egyéb szerelvény is meglegyen, aminek a szent mise elvégzésénél ott kell lennie. Tehát az emelvény, amelyen az oltárkő álljon és azok, ami- két a rubrikák föltétlenül megkívánnak: a háromszoros oltárterítő, a feszület és legalább a két viaszgyertya a tar- tokban.

A kánonok nagy szükség esetén is csak igen fontos okokból engedik meg azt, hogy a rendes istenitiszteletre szánt szenthelyen kivül másutt, a hordozható oltáron lehes1 Decret. Clem. XI. PP. Conc. Rom. tit. 15. Cap. 5. Gardellin. Deer. sub. num. 4547. In adnotationib.

s Bened. XIV. PP. De Miss, sacrific. Miss. Sectio 2. c. 46.