Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

798

NYŐGÉR ANTAL.

Ez a megkülönböztető kitétel: püspöki, szükséges, mivel már a XVII. században a szertartások Congregatiója és később VII. Sándor pápa határozatilag nyilatkoztak effelöl.

A firmái érsek 1605-ben a szertartások Congregatio- jához kérdést intézett arról, hogy a székvárosában levő• szabályozott lateráni kanonokok rendjének feje az egyéb megengedett főpapi jelvényeken kívül, amikor ünnepies szent misét tart, rendi templomában, végezheti-e a szent misét épen olyan segédlettel, mint az a püspöki miséknél szokásos, és alkalmazhatja-e az oltáron és az oltár körül mindazokat, amik az ünnepies püspöki szent miséknél elő- írottak ? A szertartások Congregatiója erre részletesen felelt és az abakust illetőleg úgy határozott, hogy ez a rendfőnek nagymiséin ne legyen más, mint egy kisded asztal, két gyertyatartó, a főpapi süveg, a kehely, a misekönyv, a füs- tölő, a tömjóntartó és egyéb, a szent miséhez szükséges- kellékek számára.1

Ugyanez érdemben 1617-ben a nápolyi bíboros érsek terjesztett föl kérdést a Congregatióhoz a székvárosában lévő szent benedekrendiek apáti miséit illetőleg, mire a Congregatio az előbbi decisióhoz teljesen hasonló határo- zatot hozott az abakusra nézve, azzal a megjegyzéssel, hogy a nevezett szerzet és egyéb más szerzetek és rendek fejei is az egész föld kerekségén kötelesek magukat e határozathoz tartani.2

VII. Sándor pápa a szertartások Congregatiójának 1659. szept. 27-én, az ő személyes elnöklete alatt tartott üléséből határozatot bocsájtott ki, amelyben az egyforma- ság okából pontosan előszámlálta mindazokat, amiket a főpapi jelvényekre jogosított szerzetesek és kanonokok a főpapi miséknél használhatnak, és az abakust illetőleg azt írja elő, hogy ez csak kisded asztal legyen, rajta két gyér- tyatartó a gyertyákkal, misekönyv, kehely és egyéb, a.

1 S. R. C. 28. Jan. 1606. Gardell. Decr. Anth. n. 291.

־ S. R. C. 17. Mart. 1617. Gardell. u. 531.