Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

766

NYÖGÉR ANTAL.

bekkel, a legszükségesebbekkel kellett itt beérniük, az oltá- rokon fölül elhelyezett ereklyedíszítések nyugodt, békés álla- potot tételeznek föl.

Továbbá az a cél, a miért a keresztények odahelyez- ték ez ereklyéket az üldözések korában másképen is elért volt. A hitbuzgalmat, a hiterőssóget föllángítni hivatvák e nyilvánosan látható ereklyék; az üldözések idejében a hívek eló'tt ott voltak az elfogott keresztényeknek hitvallo- másai, az őáltalok állhatatosan elviselt kinzatások és a nyíl- vános kivégeztetósek. Szemtanúi voltak mindezeknek a többi testvérek. Rejtekhelyeiken, ahol az isteni tiszteletet is tartották, körülállták és látták az odahozott vértanúk összetört tetemeit. Ez időkben amikor összejöttek a szent- misére, egymás között legtöbbször az a jelenet tárult föl előttük, aminek megilletődött szemlélője volt Nagy Kon- stantin császár 325-ben a nicaeai zsinaton, ahol az egybe- gyülekezett zsinati atyák közöl többen a hitök állhatatos megvallása miatt elviselt vértanúság jeleit, a »Krisztus sebhelyeit« testök megtépett tagjain viselték.1 Mindezek az időben eléggé kifejezően kiáltották: »Legyetek erősek a hitben!« 2

Ez idők lezajlottak, elkövetkezett az a kor, amidőn általában már nem az oltárokat állították a vértanúk testei fölé, hanem a vértanúk ereklyéit vitték az áldozat-oltár alá. Ekkoron kezdte a keresztényi hitbuzgóság azt a szó- kást, hogy a megdicsőített szenteknek ereklyéit az oltárok fölé is kihelyezte a végből, hogy a nyugodtabb napok keresztény nemzedékének innen kiáltsák ezek sz. Pál szavait: »Legyetek erősek a hitben!«

E szokást szentesítette az egyház, megvan ez ma is és az oltárt illető törvényei közt több pont van, amely a kitett ereklyékről intézkedik.3 Az anyaszentegyház első sorban, amint ez természetes, csakis oly ereklyéknek enged

> Euseb. Yita Constant. III. 6. 9.

־ Cor. I. 16., 13.

8 S. R. C. 22. Jan. 1701. Ad. Congr. Montis Ooron. Resp. ad 9. Gardellini 3575.