Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 761 isteni tisztelet alatt ott voltak az égő gyertyák; mert ha még a templomon kívül más helyen eltemetett vértanuk sírjai fölé is fáradságot, költséget nem sajnálva, égő viasz- gyertyákat helyeztek e kor keresztényei, hogy lehetne azt csak gondolni is, hogy e gyertyák hiányozhattak volna az oltárokon, amelyekben szigorú egyházi törvény szerint ott kellett lenniök a szent vértanuk ereklyéinek. Sz. Ágoston prédikációban hivta föl a keresztényeket, hogy »kiki amint tőle telik, ajándékozzon az oltár számára viaszgyertyákat és olajat, amit az oltármécsbe öntsenek.« 1 E történeti adatok bizonyítják azt, hogy a kérész- ténység őskorában már ott voltak az oltárokon a viasz- gyertyák és a gyertyatartók, amelyek igen gyakran mü- vészi kivitellel a legdrágább ércekből készültek, mint azt Anastasius könyvtáros a pápák életrajzaiban többször leirta. Később az egyháznak a szent miséről és az oltárról szóló rendelkezései teljes határozottsággal követelik folyton, hogy a gyertyatartók ott legyenek az oltáron és viasz- gyertyák nélkül nem szabad misézni. Ezt írja elő az ősrégi Ordo Romanus a 497. évből, erről az egyházi törvényről szólnak a legrégibb írások. Martene írja, hogy ő sz. Márton toursi püspök (־f 397.) könyvtárában talált egy ősrégi verses kéziratot, mely a szent mise végzéséről szól, ebben ez van: »Az áldozatajándékot fölszentelt papok készítsék, tiszta legyen és búzalisztből való. Sohase misézz gyertya nélkül.«2 Nagy Szent Gergely pápa (590.—604.) a sz. Pál római templomának oltárain égő gyertyáknak és az olajvilágítók- nak beszerzésére a salviusi források mellett elterülő telket minden jövedelmeivel örök adományként oda adományozta.3 E telken, mely az ostiai út harmadik mértföldköve mellett van. fejezték le sz. Pál apostolt és a hagyomány szerint e források az ö legördülő feje nyomain fakadtak. III. Honórius pápa (1216.-^-1227.) szigorú határozatot adott ki az oltárgyertyákat illetőleg és megparancsolta, 1S. Aug. Sermo 215. de tempore. “Martane. De antiqu. Ritib. L. 1. c. 3. a. 7. n. XXIV. 3 Epist. 9. Lib. 2. Hittudományi Folyóirat. 1901. 49
